Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1981. (Pécs, 1982)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNYEK A BARANYAI NEMZETISÉGEK TÖRTÉNETÉBŐL - Szita László: Horvát (sokac), magyar, német parasztok agrárszocialista mozgalma Baranyában 1897—98-ban

Huszonhat Dél- és Kelet-Baranyában (az egykori baranyavári, mohácsi és siklósi járásban) fekvő vegyes nemzetiségű falu népét hozta mozgásba az 1898. január­jában Darázson kirobbant zendülés. Ha alaposan szemügyre vesszük statisztikai összeállításunkat, ezen falvak többségében horvátok (Baranyaváron, Darázson, Dályokon, Drávaszentmártonban, Hercegmárokon, Izsépen, Lőcsön, Kásádon, Pe­tárdán, Torjáncon) éltek. A tömegmozgalomban mint később ez bőséges bizonyí­tást nyer, ezek közül elsősorban Darázs, Izsép, Hercegmárok, Dályok horvát (so­kac) és magyar kisparaszt és agrárszegény lakosai vettek részt. Le kell szögezni, hogy a különböző nemzetiségek között az ellentétek legkisebb jelét sem találtuk forrásainkban. Az összefogásnak és szolidaritásnak a jelei an­nál inkább láthatók. Egyetlen epizód utal csak az ellenkezőjére ti., hogy a da­rázsi magyar asszonyok, a valóságos blokád alá vett római katolikus templomba akartak menni több hónapos egységes távollét után, de a sokac szocialista veze­tők ezt megakadályozták. Valójában az ellenállás egységének megőrzése késztette a vezetőket e lépésre is. Darázs, amely végig az ellenállás fő központja volt, 33,8%-ban magyar volt, akik ugyanúgy részt vettek minden megmozdulásban, mint Baranyakisfalud népe, amelynek 50,4%-a német volt, 42,3%-a pedig szerb. Ha a falvak nemzetiségi struk­túráját és a mozgalom helyi vezetőit, végül a szocialista és demokratikus eszmék közvetítőit, az agitátorokat vizsgáljuk, döntő részük a horvát (sokac) és magyar lakosság közül kerültek ki. Hiába keresnénk nemzetiségi vonásokat a mozgalomban. Ilyeneket nem doku­mentáltak. Az agarárszocialista mozgalom demokratikus és szocialista jellegű programjában, különböző nyelven (magyarul, sokacul, németül) csak szociális kö­veteléseket fogalmaztak meg. A mozgalom gyakorlata, ideológiai jelenségei a nemzetiségi és magyar szegényparasztság és agrárproletárság általános és bara­nyai vágyait, törekvéseit bizonyítják. A falvak összefogása, a nemzetiségre való te­kintet nélkül kialakult kapcsolatok erősödése bizonyítja, hogy a dualizmus e válsá­gos időszakában is inkább az összefogás, a közös küzdelemnek voltak még meg itt is a feltételei. Fontos a statisztikára pillantani, s megjegyezni a helységek nemzetiségi összeté­telét annak az összefüggésnek az ismeretéhez, hogy tudjuk, mely falvak voltak ,,a szocialista tanok közvetítői", kik álltak kapcsolatban a Bácskában folyó agrár­szocialista mozgalmakkal, kik a zágrábi szociáldemokrata központtal, kik az eszéki szociáldemokratákkal, pécsi pártvezetőséggel és a budapesti szociáldemokrata központokkal, az újjászervezett vagy a független szociáldemokrata szervezőkkel. A fő közvetítők: Vörösmart, Kiskőszeg, Dályok, Darázs magyar és horvát szocialistái. Bácskával — ahonnan a mozgalom rendszeresen az „ideológiai utánpótlását" kap­ta - a vörösmarti szociáldemokrata szervezet tartotta a napi kapcsolatot, amely­nek tagjai elsősorban magyarok, néhány német volt. összefoglalóan megállapítható, hogy az agrármozgalom a báni hegyek lábánál fekvő sokac-magyar vegyes nemzetiségű falvakban volt a legerősebb. A tiszta ma­gyar falvakban, mint Sepse, Laskó, Kopács, Csúza, Daróc bár létrejöttek szerve­zetek, s az elégedetlenség nagy feszültséget okozott, a mozgalom tömegmegmoz­dulásaiban nem szerepeltek. A korábban egy-két vonással megrajzolt gazdasági csapások nem okoztak e falvakban olyan elkeseredést, mint a Karasica és a Drá­va ártéri területén fekvőknél.

Next

/
Oldalképek
Tartalom