Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1981. (Pécs, 1982)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNYEK BARANYA ÉS PÉCS TÖRTÉNETÉBŐL A 14-20. SZÁZADBAN - Timár György: Pécs egyházi társadalma Károly Róbert korában

1344-1346 JAKABFALVI GARAI JÁNOS kisprépost, az egyházjogból licenciátus, kir. titkos kancellár, a király kápolnaigazgatója, 1346-tól veszprémi püspök. (Kollányi 50.; Vesp. II. Előszó XLIX; B. 1/1. 240-241.; Veress 395.; K. III. 57.) Főesperesek A pécsi káptalanban hét főesperest stallum volt. A főesperesek (archidiaconus) egy-egy kerület élén a lelkipásztorságban működő papság fölött bírtak joghatósággal. A főesperesi hivatal a jogi életben jártasságot követelt meg. Ezért a főesperes könnyen kapott felmentést az otthonlakás alól, iskolai esetleg egyetemi tanulmányok folytatására. Nem véletlen, hogy Pál püspök is főesperesi javadalommal tanult Bolognában. Helyettesről a lelkipásztorkodó papság köréből gondoskodott (vicearchidiaconus), aki a kerületben élt, de szerepe nem azonos a jelenlegi kerületi esperesével. A íőesperesi intézmény magyarországi megvalósulása a Szent István-kori térítés és crszágszervezés idejére vezet vissza. A király ugyanis az ország keresztény hitre térítését — ésszerűen — saját királyi birtokain kezdte. E birtokok a várispánságok voltak, élükön a királyi hatalom exponense a várispán. A térítés első menetében a várispán melletti vallási vezető, a főtáltos helyére keresztény pap került. A fejlődés további menetében a várispánságokból kialakultak a kezdeti vármegyék, és ezek lettek az alakuló egyház első területi egységei is. A vármegyerendszer a középkor folyamán határaival át- és átformálódott. A főesperességek területe és székhelye azonban maradt. A tatárjárás után a főesperesek a püspöki székvárosban kerestek biztos menedéket. Ekkor lett általánossá a főesperesek kanonoki javadalmazása is. Főesperesek a 14. század első felében: I. Székesegyházi főesperesek: 1318 ISTVÁN székesegyházi főesperes kinevezésével kapcsolatos taksa a köv. évben érkezett el Szebeni Rufinusz főkollektorhoz. (K. II. 326., Vat. 1/1. 21.) 1332 PÉTER székesegyházi főesperes 1332. okt. 10-én Budán van, a káptalannal intéz bizonyos ügyet. A Szt. András napján elkezdett tizedgyűjtés idejére stalluma megüresedett. Adatainkból nem derül ki, mi történt vele. (Sm. X. 32.; Vat. 1/1. 236.) 1333-1338 lÁNQS székesegyházi főesperes 1333 tavaszán nyerte el a javadalmat. Itthon élt, mindannyiszor személyesen fizette le tizedkötelezettségét. Négy alkalommal fizetett, mindannyiszor 1 márkát. 1338-ban Pál bán fia István körösi ispán egy oklevelében találkozunk nevével. (1333-1335: Vat. 1/1. 273., 283., 292., 303.; 1338: Sm. X. 435.) 2. Baranyai főesperesek: 1314 EGYED baranyai főesperes 1314-ben a káptalan kiküldött tanúja egy birtok elörökítésénél, 1320-ban pedig ta<nú Óvári Miklós és János baranyai főispán kibékülésénél. 1324-ben elhunyt. Hagyatékát képező házát 12 pécsi márkáért Büki István nagyprépost vette meg az örökösöktől a hagyatéki végrehajtók kezén keresztül. Hagyatékát a Szt. Bertalan templom plébánosa és az örkanonok helyettese gondozta. Egyed főesperes háza a préposti ház előtt dél felé, az Aranyoskúttól kiinduló két utca között, András valkói főesperes háza mellett állt. A ház kőből épült, volt almáskertje és néhány melléképülete. (1314: A. I. 357.; 1320: A. I. 548.; 1324: K. II. 335-336.)