Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1981. (Pécs, 1982)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNYEK BARANYA ÉS PÉCS TÖRTÉNETÉBŐL A 14-20. SZÁZADBAN - Sándor László: Berkesd birtokviszonyainak és gazdasági életének alakulása 1783-tól 1939-ig

lyen gyengetelevényű, sárgás és vörhenyes színű agyagból állt, melynek mélyebb részein nem volt ritka a márgás mész és az iszaplerakódás sem.

43 Baranyában is 1886-tól a filoxéra végzett nagy pusztításokat. Ennek hatása Berkesden 1891-ben mutatkozott először. Terjedésének meggátlása érdekében zár alá vették a falut, de eredménytelenül. A szőlőt 1893 végén ki kellett irtani, melynek újratelepítésére csak a századforduló után került sor.

44 A természeti csapás jelentős jövedelemtől fosztotta meg az ott élő magyarokat és németeket egyaránt. A filoxéra vész hatására lassan csökkenni kezdett a gazdaságok száma és némi telekkoncentrálási folyamat indult el a törpebirtokosok rovására/

10 Ezt segítette elő a lakosság körében kialakulófélben levő egyke elterjedése is, ami inkább a „vagyonosabb földbirtokosoknál" dívott/'

1

' Berkesden a mezőgazdasági termények előállításában kettősséget figyelhetünk meg 1893—1939 között. A 20 hold alatti gazdák szemes- és szálastakarmányok, valamint a kerti zöldségfélék szinte mindegyikét termelték. A 20 hold fölöttieknél inkább a búza, árpa és a zab kapott nagyobb hangsúlyt.

4

' Állatállományuk számának hullámzása is jól követte a múlt századvégi nehézségeket. Szarvasmarha, ló és sertéstartásuk 1910-ig csökkent és csak az 1910-es évektől kezdett ismét emelkedni.

48 Lakásviszonyaik alakulása valamivel kedvezőbb képet mutatott, mint ahogy ezt a megelőző metszetben tárgyaltuk. Házaikat kő- vagy téglaalapra rakott vályogból emelték. Rendszerint cseréppel fedték be azokat és a zsuppot, zsindelyt, nádat, mint tetőfedő anyagot már alig használták.

49 1938-ban a 279 lakásból 28 padlás volt.'

0 A vályogházak azonban egészségtelenek voltak. 1939-ben elterjedt betegségnek mondják Berkesden a tüdővészt, melynek részbeni okaként a nedves családi házakat jelölték meg. Berkesd népességénél a 20. század elejétől egyre nagyobb hajlandóság figyelhető meg az ipar elsajátítására. Ebben főleg a németek jártak elöl, kik közül ácsokat, kőműveseket, bognárokat, borbélyokat, mészárosokat, cipészeket, lakatosokat s egyéb fémipari szakmunkásokat találtunk.'

1 Az iparosok és általuk képviselt szakmák emelkedő mutatószámai a változásra kényszerült társadalmi és gazdasági életet tükrözik. A berkesdi kisiparosok elsődlegesen mezőgazdasági érdekeket szolgáltak ki községükben és kisugárzóan a környező településeken. Közülük többen törpebirtokkal is rendelkeztek és így az ipar gyakorlása mellett jövedelemnövelő mezőgazdálkodást, főleg szőlőművelést folytattak. Ipari és mezőgazdasági munkában való jártasságuk azonos szinten volt, életmódjuk is e kettősséghez igazodott. Berkesden 1939. január 6-án központi vármegyei munkaterv alapján „szociális helyzetfelmérést" végeztek. A körjegyző által összeállított jelentésben megállapították, hogy a község tiszta mezőgazdasági terület, ahol búza, szőlő és kapásnövények termelésével, valamint állattenyésztéssel foglalkoznak az ott élők. Lakóinak számát 1227 főben adták meg, akik magyarok és németek. A felmérés idején 6 cigány család is élt a faluban, akik összesen 96-an voltak.

32 Berkesd község agrárszerkezete — ahogy ezt a táblázatainkkal is igazolni kívántuk — a múlt század végén alakult ki. A művelési ágak arányainak eltolódása az 1890-es évek filoxéra pusztításával függ össze. A megbillent művelésiág-struktúra azonban az 1910-es évekre stabilizálódott és 1938-ig alig változott. A községi parasztság rétegeződésében viszont 1893 és 1938 között jelentős mozgás volt, amit a törpebirtokok kategória növekvő számai tükröznek.