Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1981. (Pécs, 1982)
TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNYEK BARANYA ÉS PÉCS TÖRTÉNETÉBŐL A 14-20. SZÁZADBAN - Sándor László: Berkesd birtokviszonyainak és gazdasági életének alakulása 1783-tól 1939-ig
rancs előtt is módunkban állt tanulmányozni. A Helytartótanács 19182 1844-es számú intézkedésére ugyanis a Királyi Építési Főigazgatóság felmérte határát és elkészítette térkiszámításának summás kivonatát. 2 " Ez alapján megállapíthattuk, hogy csökkent a 2/8-os, az 5/8-os, a 6/8-os és az egésztelkes gazdaságok száma. Található viszont egy darab korábban nem létező 7,8-os jobbágybirtok. Növekedést figyelhettünk meg a 3/8-os és az 1 2, 8-os jobbágyföldeknél. 1844-re eltűnt az 1 4/8-os állomány, amit az 1828-as összeírásban még jeleztek. A féltelkesek száma ismételten 104 lett, mint ahogy az 1786-ban volt. A határ kiterjedése 3311 katasztrális hold és 680 D-öl volt, melyből a telkesek, a község és a szabadosok 2229 hold 61 D-ölt bírtak. Külhelységekben, így Ellenden, Kernenden, Vasason és Perekeden főleg rétekkel s kevés számú szántóval rendelkeztek. A uradalom birtoka magán- és bérbe adott területekből állt, ami összesen 319 hold 1572 • -ölt tett ki. Beltelkei - a malmok és a szérűskertek egységéből - viszonylag kicsinek mondható. Jelentősebbnek nevezhetnénk a bérbe adott szántókat és irtásokat, valamint a Tilosként nevezett elkülönített erdőt. Közös birtoktestnek számított a közel 700 holdas kiterjedésű legelő, melyből erdős jelleget adtak a Rózsakút-alja, a Kodány-döröm, a Bagóvölgy, a Bárdatája, a Kernend felőli Erdei kopasz, a Konkóvölgy, a Bárdaszéle erdei kopasz és a hlásságyi határ melletti Erdei kopasz dűlőknek. Bokros és gyepes legelő volt a Petyegő malom árkánál, a kertek között, a Sándorok szérűjénél, a Rózsakút és Kerekmegye táján, a Mocsilás környékén a Rét ágban, a falu délnyugati végén, az Ereszeny tájon, a Marhacsapáson, a Cserkút részén és a Szebeli gödre táján. Az úrbéri szántók Újmál táján, Mocsilás part felett, Sándorék szérűjénél, Kerekmegye dűlőben, Tekenősvölgyben, valamint táján, Szalokparti dűlőben, Eliendi és Pécsi útnál, a szőlőknél, a Csonka erdő dűlőben, Csővölgy táján, Söprűsben, Nagyhegy táján, a Szilágyi út mellett és az Ereszenykertek táján helyezkedtek el. A telkeseknek ebben az időben használt kaszálói az alábbi elnevezésekkel kerültek feljegyzésre: Petyegő malom tája a falu alatt, Rózsakuti rétek, Rózsakuti felszántott rét, Kadánykuti rétek, Kellő úrbéri rét, Borahídja úrbéri rétek, ugyanott felszántott rét, Pozsok malom tája, mellette felszántott úrbéri rét, Diósvölgy, melynek egy része felszántott, Nagyrétek, Egri rétek, Csővölgy, ahol szintén feltörtek egy darabot és a Cserkuti úrbéri rétek, melyből ugyancsak szántóvá alakítottak át közel 3 hold nagyságú területet. Az 1844-es berkesdi művelési ágak megoszlásáról és a külhelységí birtoktestekről összesített adatsort készítettünk, melyet táblázatos anyagunkban helyeztünk el. A jobbágyrendszer és kötöttségének felszámolása után, de különösen az 1853. március 2-án kihirdetett úrbéri nyílt parancs megjelenését követően jelentős változást figyelhettünk meg a község életében. Népe, hosszú pereken át követelte a boldogulását s életfeltételeinek javítását jelentő jussot, a földet. Végigjárta a bürokrácia útvesztőit, míg 1879-ben véglegesen nem rendeződött a sorsa. E korszak (1855—1879) birtokviszonyainak elemzését az úrbéri iratok és földkönyvek, telekfelmérések, valamint a községről készített térképes vázlatok alapján végeztük el. Kiegészítő forrásként használtuk fel továbbá a népesség- és állatstatisztikai számbavételeket, a bemondási táblákat, s a közigazgatási változásokat tükröző pecsétképek alakulását is. :ffl A fentiek együtteséből állapíthattuk meg, a gazdálkodó parasztok művelési ágváltozásait, a telkek differenciálódását, az uradalmi bérföldek és maradványok megváltásának körülményeit, a közös birtok elkülönözését, a termő és terméketlen területek kiterjedését, a magyar és német gazdaságok birtokföldekben, valamint külön szőlőkben vizsgált adatainak alakulását. A termőterüle-