Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1981. (Pécs, 1982)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNYEK BARANYA ÉS PÉCS TÖRTÉNETÉBŐL A 14-20. SZÁZADBAN - Sándor László: Berkesd birtokviszonyainak és gazdasági életének alakulása 1783-tól 1939-ig

A felmért adatok összesítése alapján megállapíthatjuk, hogy az 1100 D-Öles holdakban számolt szántóföldek és beltelkek, valamint a 800 D-ölben meghatározott rétek együttes osztódása az alábbiak szerint alakult: 2/8-os telekkel rendelkezett 14, 4/8-ossal 65, 6/8-ossal 17, egész telekkel 10, 1 egész 2/8-ossal 1 és 1 egész 6/8-assal ugyancsak 1 jobbágy. A parókia, amely kívül esett a telki állomány számításából, szintén kapott egy egész telket.' A berkesdi rétekből kihasított jobbágykaszálók száma két évvel később 464 volt. Ezen felül a község is rendelkezett még 2 4/8 nagyságú „embervágó" réttel, ami évente 4—5—6 forint jövedelmet hozott. Az előbbiekről 550 kocsi szénát gyűjtöttek be, amiből 100 kocsit mindig az uradalomnak adtak át/' A jobbágyok között történő kaszálók kimérésénél 1783-ban figyelembe vették a belsőségekben mutatkozó többletterületeket, valamint a pótlékföldeket és ezeket hiánytalanul beszámították azokba. Megfigyelésünk szerint a kaszásnagyságok eltérése ellenére —20 +40 d-öles különbséget eredményezett. A jobbágytabella családnévanyaga a személynév-használata alapján a falu 1783-as népességének nemzetiségi megoszlása a következő volt: többségükben magyarok, volt 5 német család, az 1, 49, 56, 103, 108-as nyilvántartási szám alattiak és két délszláv hangzású névvel is találkozhatunk a 10-es és a 70-es számoknál. A tabellán belül a német nemzetiségiek névfeltüntetése eltért a magyarokétól. Személyük a nemzetiségi névhasználat rendszerével lett bejegyezve, nem pedig a hazai szabályzatok alapján. A felmérés befejezése után az elkészült tabella egy példányát a falu bírójánál helyezték letétbe, melynek adatait a „communitas" lakói megelégedve vettek tudomásul, ahogy ezt a „Descriptio Physico Politico Topographica comitatus Baranyensis" című kéziratos munka Berkesdre vonatkozó részében megállapíthattuk. A leírás gróf Széchényi Ferenc Tolna megyei főispánnak, a Pécsi Kerület főigazgatójának Kaposvárott kiadott rendelkezése alapján készült 1785-ben.

7 Adataiból kiragadtuk mindazokat a gazdasági és társadalmi élet szempontjából fontosnak ítélt helytálló tényeket, melyeknek alábbi bemutatásakor viszonyítható alapot kívántunk adni a falu további fejlődésének vizsgálatához. Berkesd a Magyar Királyi Udvari Kamara tulajdona volt, társbirtokosok, nemesek, idegenek és praedialisták itt nem birtokoltak. Lakói részben urbáriálisok, részben szerződéses szabadköltöziködők, akik közül 108 telkes jobbágy, 41 testvér, 6 házas, valamint 7 háztalan zsellér volt. Dicájuk 170 7/8-ból állt, melyből a katonai rész 413 forintnak, a háziadó pedig 146 forint 27 1/2 dénárnak felelt meg. Ennek lefizetését a nyári és a téli hónapokban végezték. A földesurak, vagyis az egyetemi alapítvány adminisztrációjának természetben adták úrbéri szolgáltatásaikat. Szőlőből szintén 9-ed és 10-ed volt előírva a hegyvám helyett. A 4 igás 2 napos hosszú fuvarjaik rendszerint Szekszárdra, Földvárra és Gödrére irányultak, de jelentős napokat fordítottak a pécsi szállításokra is, ahová fát vittek. A faluban volt 9 db fahíd: ebből 5 a Motsiláson, 4 a Nagyrétű-vízen. Ezek javítása és a közutak karbantartása is a falu kötelezettségei közé tartozott. E munkálatok irányítója a bíró feladata volt, de néhány esetben hajdúkat, vármegyei katonákat és esküdteket rendeltek ki a munka vezetésére. A helyreállításról mindenkor jelentést kértek be, amit gyakran megyei tisztségviselőkkel, katonákkal, számtartókkal, vagy a szolgabíróval le is ellenőriztettek. A bíró évi javadalma 15 Ft volt. A falu lakói nyilvános és közügyekben a bírótól s a választott hat esküdttől függtek. Az esküdtek semmilyen mentességgel vagy előjoggal nem élhettek. Kisebb bírságok kiszabásában ők ítélkeztek, tolvajok és gyújtogatok elfogatásá-