Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1981. (Pécs, 1982)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNYEK BARANYA ÉS PÉCS TÖRTÉNETÉBŐL A 14-20. SZÁZADBAN - Boros László: A pécsi székesegyház Pollack-féle átépítésének története

bavaló volt. A Pécsi Figyelő 17. száma a megadás hangján ezt írja: „Sok és ennél fontosabb kérdés lett máskép megoldva, mint azt a közvélemény óhajtotta, ebbe is meg kell nyugodnunk..." A 25. szám már elkeseredetten így tudósít: „A rombolási munkálatok nagy erővel folynak". A sajtóval szemben Trefort Ágoston és Dulánszky püspök nézetét képviselő Egyházművészeti Lap hasábjain Czobor Béla műtörténész foglalt állást, akit 1880-tól bíztak meg a lap szerkesztésével. Czobor ekkor mindössze 28 évesen vállalkozott arra, hogy Pollackot és székesegyházát erős kifejezésekkel bírálja, s hogy ugyanakkor Schmidt terveit és az építendő dóm művészi értékét magasra értékelje. A Schmidt-féle átépítés történetét Csemeginé Tompos Erzsébet dolgozta fel. Minden részletre kiterjedő elemzése a Pollack-féle épület szilárdsági helyzetének megítélésében nem azonosul az általános felfogással, amikor elsőként veti fel, hogy ,, . . . az épület műszaki állapota eredendően nem indokolta a nagyarányú bontásokat. Vájjon nem történt a boltozatok lehordása során valami, ami nagymértékben rontott a székesegyház statikai helyzetén?"

13

' Szántó, Gianone és Lerch építészek megfigyelésének helyességét száz év elteltével is módunkban áll bizonyítani, ugyanis a déli főfal jelenleg is eltér a függőleges iránytól, s ez a kazettás mennyezeten könnyen észlelhető. A kitérés szöge legnagyobb a déli bejárat fölött, s ettől keleti, illetve nyugati irányban egyre csökken. Amennyiben ezt a szerkezeti szempontból alapvető főfalat a középkori boltozat nyomta el, akkor a meglazult és egymáson elmozdult kváderköveket Schmidt bizonyosan lebontotta és újrafalazta volna. Ezek szerint a kérdéses falszakasz 1882-ben is szilárdan állott, csakúgy, mint ma, és aggodalomra a Corpus Christi kápolna észak-keleti sarokvonalának jól érzékelhető elhajlása miatt sincs okunk, mert e jelenségben is a középkori mesterek tevékenységét tisztelhetjük. Végeredményként el kell fogadnunk, hogy a Pollack által átépített székesegyház eddig hangoztatott statikai hiányosságai elfogadható módon nem bizonyíthatók, s hogy az épület történetével foglalkozó irodalom erre vonatkozó megállapításait 1869 óta eredendően Henszlmann álláspontja befolyásolta. Ennek igazolására az eddig még nem kutatott levéltári anyag segítségével igyekeztünk a székesegyház 19. századi történetének azon ismeretlen szakaszait feltárni, amelyek által lehetőség nyílik arra, hogy az épület építészettörténeti értékelését az újabb adatok megvilágításában vizsgáljuk. 6. összefog/a/ás A pécsi székesegyház 18. század végi elmaradt építkezésének terveit sajátos szempontok befolyásolták. A dóm középkori építkezései, a kápolna-toldások, s egyáltalán az épületnek a várban elfoglalt helyzete olyan homlokzatokat eredményeztek, amelyek a várfalak funkciójának megszűnése után már nem feleltek meg a barokk szépségeszményének. Az átépítést a 18. század végén az ismert okok megakadályozták, azonban a klasszicizálódás légkörében a káptalan nem tarthatta tovább az országszerte jelentkező építészeti tevékenység hatására sem az ötletszerűen kialakult homlokzatok látványát. A székesegyház 19. század eleji restaurációját nem a szerkezeti labilitás motiválta, hanem a káptalan.részéről megnyilvánult esztétikai igény, amely eleinte csupán a csonka torony kiegészítésére és a tetőzet átalakítására terjedt. Az 1805-ben kötött pozsonyi béke a gazdasági helyzet stabilizációját ígérte, s a kedvezőbb le-