Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1981. (Pécs, 1982)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNYEK BARANYA ÉS PÉCS TÖRTÉNETÉBŐL A 14-20. SZÁZADBAN - Boros László: A pécsi székesegyház Pollack-féle átépítésének története

dett el, s az általa meghatározott belső magasság a kápolna barokk átépítése után is megmaradt, sőt az a Schmidt-féle átépítésig fennállott. Tehát 1882 előtt a Corpus Christi kápolna fölött egy azonos alapterületű térségnek kellett lennie. Ezen korábbi gyanúnkat Petrovich Ede bizonyítékai formálták valósággá, amelyek szerint ma már kétségtelen, hogy itt egy eddig ismeretlen helyiség állott. Az adatok „régi oratórium"-ként említik,"

11 amelyet a Corpus Christi kápolna észak-nyu" gati sarkában induló csigalépcsőn lehetett megközelíteni. Ez előbb a kápolna kórusára vezetett, ahonnan az 1782-ben létesített átjárón a püspöki palota első emelete is elérhető volt, majd innen a lépcső a következő szintre vezetett, ahol balra a szóbanforgó „oratórium", vele szemben a torony harangozóállásának ajtcja nyílott. A csigalépcsőn ma is feljuthatunk erre a szintre, ahonnan jobbra a toronyba nyílik bejárat, míg balra - az egykori oratórium helyén - a Corpus Christi kápolna légterébe tekinthetünk. Kétségtelen, hogy a 18. században az oratórium a tetőtérben helyezkedett el, s megvilágítására a kápolna fölötti két padlásablak szolgálhatott, amelyek a többitől eltérő távolságban helyezkedtek el egymástól. (1. kép) A helyiség a 18. században könyvtárként szolgált, azonban egy 19. századi szemtanú szerint 1822-ben már archívumnak használták.

1(12 A Pollack-féle átépítés alkalmával a magasított déli homlokzat mögé került, s ekkor a helyiség számára a kellő fényt a gótikus ívekbe helyezett ablakok biztosították, míg az András-kápolna megfelelő részletei vakablakok voltak. A székesegyház belső terében jelentéktelenebb változást jelent, hogy 1851-ben a nagy sekrestyét középen egy fallal, s az abba épített márvány ajtókeret fölött félkörívű ablakkal választották két egyenlő részre. A belső helyiséget káptalani tonácskozásokra is igénybe vették. Ez alkalommal a sekrestye alatt légfűtő berenaezést készítettek.

103 4. A székesegyház berendezése és felszerelése Amint azt az előbbiekben tapasztaltuk, az építő munkálatok az épület külsejében eredményezték a legszembetűnőbb változást. Alig érintették a dóm belső falait, ezért a berendezés a költöztetés elkerülhetetlen sérüléseitől nem szenvedett. Az egész átépítés alatt teljes pompájában állt a 18. századi mecénás püspökök által nagy áldozatok árán gyarapított barokk alkotások összessége, amelynek egyegy darabja példaként szolgált a pécsi és a vidéki templomokat díszítő mesterek számára is. Az osztrák hatásokat tükröző berendezés az időközben elhasználódott tárgyak kivételével 1882-ig, a Schmidt-féle átépítésig funkcionált. A dóm barokk berendezését „A pécsi székesegyház a 18. században" című munkánkban már részletesen ismertettük, ezért ez alkalommal csak azon alkotásokkal foglalkozunk, amelyeket a 19. század folyamán helyeztek el a székesegyházban. Még az építkezés kezdete előtt, szinte a 18. századi program folytatásaként, tartozékaival együtt kijavították, majd festették és aranyozták az altemplomi főoltárt,

10

' és az egész altemplomot kisebb összegű anyagi terheket vállalva 1802. és 1823. között újították fel.

10

"

1 A legközelebbi kiadást az 1804-ben a pesti Millner Ferenc műhelyéből szállított 30 mázsás Péter-Pál harang költsége jelentette. Az 1753ban Martin Feltl gráci mester által öntett két harang közül a Szűz Mária nevére szentelt példányt a dél-nyugati toronyba, míg a Szent János harangot a vár kapu-