Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1981. (Pécs, 1982)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNYEK BARANYA ÉS PÉCS TÖRTÉNETÉBŐL A 14-20. SZÁZADBAN - Boros László: A pécsi székesegyház Pollack-féle átépítésének története

külső bélyegei igen nehezen egyeztethetők, érveinek és ellenérveinek felsorakoztatásával Zádor Anna mégis Pollack tervezői szerepe mellett foglalt állást. Az ő kivételével egy szerző sem foglalkozik ok-okozati összefüggésben a megrendelő esetleges igényeivel, s a székesegyház stílusbeli sajátságait mindössze tervezői elképzelések, stílusáramlatok megvilágításában vizsgálják. Az adatok tanúsága szerint a tervek körül heves viták folytak, s az újabban feltárt források révén értelmet kaptak eddig összefüggés nélkül álló jelenségek is. Miután az adatok időrendi és logikai rendjét kétségtelenül megállapítottuk, megkíséreljük, hogy a székesegyház Pollack-féle homlokzati tervének kialakulását, s az elhúzódott építkezés fázisait nyomon kövessük. 7. Előzmények A székesegyház 19. századi átépítését egy későbarokk koncepció szerint az előző század álmodta meg. Az építkezés terveit az az igény váltotta valóra, amely a középkori, valamint a barokk homlokzati részletek disszonáns összképét (1—2 kép) stílusában egységes felületté, vagyis a székesegyházat külsejében is reprezentatív alkotássá kívánta alakítani. Az építkezés tervével elsőként Klimo György püspök foglalkozott, aki 1769-íől Nicolaus Pacassi császári főépítészt akarta e célra megnyerni.- Pacassi, Mária Teréziától kapott egyidejű megbízása miatt a pécsi megrendelésnek nem tudott eleget tenni, 1772-ben pedig már visszavonult Klimo ekkor Krammer János pécsi építőmestert az új káptalani épület terveinek elkészítésével bízta meg feltehetően azért, hogy képességeit próbára tegye. A hetvenes években a püspök egészségi állapota egyre romlott, s ezért 1775-ben idős korára hivatkozva a káptalan által javasolt tetőátépítéshez és az 1631-ben villámcsapástól megcsonkult dél-nyugati torony kiegészítéséhez sem adta beleegyezését/'' pedig ez utóbbi elmaradt munkálatokhoz a valószínűen szintén Krammer által készített tervek már rendelkezésre állottak. Ezek szerint Klimo, megrendelését Krammer helyeit nevesebb külföldi mesterre kívánta bízni, s ezért feltételezzük, hogy a székesegyház átépítése ügyében még a püspök életében, tehát az ő meghívására érkezett Pécsre Antonio Giuseppe Sartori. Klimo püspök 1777. május 2-án meghalt. A káptalan 1778-ban, az új püspök székfoglalása előtt, egyelőre két oltár építésére felfogadta Sartorit, akinek 1781-ig lakást is biztosítottak. A székesegyház átépítését Klimó örökségeként utóda, Esterházy Pál László is saját gondjaiba vette. A káptalan és Sartori a déli és nyugati homlokzatokhoz írásban rögzített tervezetet készítettek,' azonban azt, hogy ezt rajzban is megalkották volna, egyelőié nem bizonyíthatjuk. Ez az átépítés-tervezet különös figyelmet érdemel, ugyanis kétségtelen, hogy koncepciójában befolyásolta a 19 .század eleji építkezés főbb irányelveit. Feltűnő, hogy a gótikus belsővei némiképp harmonizáló külső összképet kívántak kialakítani. Ez a tendencia a magyarországi korai gótizálási törekvésektől is kaphatott némi támogatást, de indítékait — a tervezet szövege szerint — a székesegyház belső középkori építészeti részletei, nevezetesen a szentély és a mellékhajók boltozata és késő-gótikus ablakai, valamint a két északi kápolna gótikus boltozata határozták meg. A déli homlokzat szimmetriájának kialakítása már ekkor foglalkoztatta a káptalant. A Corpus Chrisj kápolna keleti irányú folytatásában a homlokzatot egy újabb kápolnával kívánták kiegészíteni. Az egész déli frontot felül egy galéria zárta volna le, rajta