Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1981. (Pécs, 1982)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNYEK BARANYA ÉS PÉCS TÖRTÉNETÉBŐL A 14-20. SZÁZADBAN - Babics András: A 18. századi úrbéri viszonyok a dárdai uradalomban

Fundi Appertinentiarum 2. POSSESSIO LASKAFALU intra extravillanarum vi Hani in Quantitas terris pratis Nomina Colonorum metreta jugalis currus Andreas Kempf 4 — 6 Adam Khim 3 — 1 — 6 Valentinus Strichovek -j 6 Nicolaus Homon 4 — 8 Inquilin. Francz Meisl 2 — 1 4 8 — 208 2/8 912 1/8 420 3. KARANTS (KARANCS)''

1 A dardai uradalom birtoka (faluja). A falu bírójának, SZEKERES Mihálynak, továbbá FÜLÖP Ferencinek és JAKAB Istvánnak vallomása a 9 kérdőpontra vonatkozólag: A községnek sem urbáriuma, sem megegyezése nem volt a megelőző időben. Meghatározatlan számban robotoltak az uradalomnak, az uradalom igényei szerint. Hogy mikor, hol és mi módon, az az uradalomtól függött. Az odamenés és a hazatérés idejét nem számították be a robotidőbe. Az árendát úgy fizették, mint az uradalom többi birtokain élő lakosság. A beszolgáltatásoknál is ugyanaz volt a szokás. Három részre nem oszthatták fel szántóföldjeiket, hanem mindenkinek az urbáriumhoz kellett igazodni. A területükön levő erdőségük a faizási szükségletüket kielégítette. Semmiféle hátrányról nem panaszkodhatnak. Elhagyott földterületük a falu határában nincs. Helyzetüket illetően: örökös jobbágyok (sunt hereditarii). Az alábbi, 1767. évi regnicoláris urbáriumból megállapítható, hogy Karancs az uradalom jelentősebb falvai, birtokai közé tartozott, már a lakosság számát tekintve is. A gazdák (coloni) száma 76 volt, házas zselléreké 9, a hazátlan zselléreké 11. A 96 család lélekszámát 438 főre becsülhetjük. A lakosság túlnyomó része magyar. A jellegzetesebb magyar neveket kiemeljük; ezek: Bálint, Bittó, Jckab, Gáspár, Palkó, Vincze, Kerekes, Kapronczai, Gyulai, HŐgye, Kóbori, Pépes, Harsányi. Gyakoribb vezetéknevek: 5 Bor hí, 6 Tóth (Tott), 5 Fülöp (Ppülöp), 6 Szabó. A falu belső telkei aránylag nem voltak nagyok: 1 1/8- 4 pozsonyi mérősek között mozogtak. A külső (határbéli) ingatlanok jelentősebbek. A gazdák és a házaszsellérek szántóterülete 1—40 pozsonyi mérős hold nagyságot tett ki. 83 gazdának volt 20-40 hold közötti szántója, ami 1-2 sessio között mozgott. Amint látjuk, a szántóterület együttes nagysága közel 1200 holdra rúgott. A rétek területe viszonylag csekélyebb volt (összesen 339 szekér szénás, illetve kaszás nagyságrendű). Az urbárium felvételező! a 9 kérdőponthoz hasonlóan megállapították, hogy a legelő nagysága elégséges, a falu erdősége pedig minden igényt kielégit (sylvas quoque pro omni necessitate). A réteket csak egyszer kaszálják. Karancson még 1820-ban is csak 79 telkes gazdát találunk. 1848-ban pedig 69-et.

i2 A 9 házas zsellér feltételezhetően gyarapithatta mezei ingatlanát az uradalom jóvoltából, hisz csaknem mindegyik rendelkezett is bizonyos fölldel, réttel. A 11 hazátlan pedig megmaradt napszámosnak, cselédnek, bement az uraság valamelyik majorjába, vagy a jelentkező iparüzemekbe munkásnak, esetleg bizonyos mesterséghez kezdett. Ugyanis amint láthattuk, a hazátlan zsellérnek sem tulajdon háza, sem semmiféle ingatlana nem volt, tehát könnyen mozoghatott nyomorúságos helyzetében.