Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1981. (Pécs, 1982)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNYEK BARANYA ÉS PÉCS TÖRTÉNETÉBŐL A 14-20. SZÁZADBAN - Babics András: A 18. századi úrbéri viszonyok a dárdai uradalomban

azokon a vidékeken, uradalmakban, ahol a legnagyobb volt az elnyomás, tehát a töröktől visszafoglalt területen: Vas, Zala, Somogy és Baranya megyékben, Az Eszterházy, a Batthyány, a Festetics, az Erdődy uradalmak jobbágyai jártak az élen, Baranyában a siklósi uradalomban lezajló Járó-féle jobbágymegmozdulások is, szinte már most, országos jelentőségűvé váltak. Járó József, a lázadás vezéralakja, harkányi jobbágy volt. A fegyveres mozgalomhoz csatlakoztak a sellyei, a bólyi és az üszögi uradalom jobbágyai is, sőt a Dráván túli szerb parasztok is. Számuk kb. 8000-re tehető. Ehhez hasonló lázongások országszerte előfordultak. A jobbágy már nemcsak a robot, hanem a kilenced ellen is küzdött és követelte a telki állomány meghatározását is. Tagadhatatlan, hogy az úrbéri kérdés rendezését, megoldását a jobbágyság nyílt színre kerülő elégedetlensége sürgette, elkerülhetetlenné tette. Eszmei, ideológiai szempontok és gazdasági szükségszerűségek, állampolitikai rációk, egyidőben, összefonódva teremtették meg azokat az intézkedéseket, amelyek a jobbágyság életében nyolc évtizeden át némi javulást okoztak. Az 1764—65. évi országgyűlésen azonban kiderült, hogy a földesurak ellenállását rendeletileg kell megtörni. A regnicoláris urbárium-rendszerbe ugyanis ésszerűen bele kellett nyugodni mindkét érdekelt félnek, hiszen egy 1514 nem lett volna kívánatos sem az uralkodó családok, sem a parasztság számára. A jobbágyságnak is bele kellett nyugodni a rendezésbe, mert jóllehet azért harcolt és levelezett Béccsel, opponált a földesuraknál, megyénél, valójában már többet várt: talán már 1848 törekvéseinek, akaratelemeinek csírái is ébredeztek agyában. Lényegében tehát az 1767. év, a regnicoláris urbárium megszületésének, a kompromisszumnak az éve volt. Tartalma és értéke azzal volt összefüggésben, miképpen hajtják végre. Az úrbéri rendelet megszerkesztését gondosan előkészítették. Mindenekelőtt leszögezték, hogy minden megyébe, ille+ve a kijelölt megyékbe külön királyi biztost is kell kiküldeni. Ez Tolna és Baranya megyére nézve 1766. december 8-án történt meg. A kiküldött biztos névleg Győry Ferenc helytartótanácsi főtisztviselő volt, aki már egyébként is Baranyában tartózkodott, tekintettel a jobbágymozgolódásra.

,iü Az úrbéri iratra való előkészítés egyik lényeges tényezője volt az úgynevezett 9 kérdőpontra adandó válaszok begyűjtése. Ez annyit jelentett, hogy a megye által megbízott tisztviselők a jobbágyközségek 3 kiküldöttjét (rendszerint a bírót és két esküdtet) eskü alatt kihallgatták a falu lakosságának korábbi helyzetére nézve. Ezt az iratot a megyei küldöttek aláírták, pecsétjükkel ellátták. A jegyzőkönyvet felküldtek a helytartótanácshoz, ahol átnézték és észrevételeikkel együtt visszaküldték a megyéhez. Ezután újból kimentek a községbe, hogy véglegesen eldöntsék: természetben akarják-e adni a kilencedet vagy készpénzben. Meghatározták a telki állományt, s ahol kellett, kiegészítették vagy csökkentették. Ezután összeállították o2 urbáriumot, ahol minden egyes lakost, gazdát, házas zsellért, hazátlan zsellért név szerint (családonként) feltüntettek, s a belső és külső telekállományt is bejegyezték. A 9 kérdőpontos jegyzőkönyvet 2 példányban, az urbáriumot 4 példányban bemutatták a királyi biztosnak, aki ezeket revideálta, s ezután kerültek a megyéhez, ahol ellátták a kellő aláírásokkal és a megyei pecséttel. így került le az urbárium a községhez kihirdetés végett, ahol külön magyarázattal figyelmeztették a lakosságot, hogy ezentúl ehhez kell tartani magukat, akár tetszik, akár nem; az urbárium szabályai ugyanis minden tiltakozás ellenére érvénybe lépnek, helyesbítésről csak egy újabb földkimérés alkalmával lehet szó.