Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1981. (Pécs, 1982)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNYEK BARANYA ÉS PÉCS TÖRTÉNETÉBŐL A 14-20. SZÁZADBAN - Timár György: Pécs egyházi társadalma Károly Róbert korában

Anjou-kor első 32 évéből az emlékeknek egyharmada nem jelent meg n/omtatás­ban. Ez az arányszám egyre romlik, ahogy közeledünk a török időkhöz. Ugyanez elmondható a magyar történelemkutatás azon forrásairól, melyeket nem a hazánkban, hanem külföldön, elsősorban a vatikáni levéltárban őriznek. A vatikáni források, melyek a korábbi évszázadokból éppen csak csörgedeznek, az avignoni korszak kezdetétől (1305) egyszerre ontani kezdik történelmünk - el­sősorban egyháztörténelmi vonatkozású - emlékeit. A kor, amellyel foglalkozni kívánok, Károly Róbert kora. Egyházmegyénkben ez három püspök működésével esik egybe: Széchy Pál, Péter és Kórógyi László pécsi püspök idejével. Az időhatárokat nem lehetett épp ezért 1301. és 1342. évvel meg­vonni, vagyis Károly Róbert országunkba érkezésének és a király halálának évszá­mával, hanem ésszerűen ki kellett egészíteni Széchy Pál és Kórógyi László püs­pök működésének egész idejével. Az így kialakuló valamivel több mint fél évszázad bemutatása nem lehetett tel­jesen egységes. Ez a források jellegéből és szórtságából adódik. Például az oli­garcha Kőszegi család tagjai két alkalommal foglalták el Pécs városát a püspök­várral együtt. Az első megszállásnak még pontos évszámát sem ismerjük (1284-re tehető). Egy 1291-ben kelt oklevél párszavas megjegyzése tudósít róla mindössze: ,, . . . quando avi nostri in expugnatione castri Qu. fuissent . . . "'' Második meg­szállását ezzel szemben részletesen ismerjük egy korabeli periratból és a vele kapcsolatos tanúkihallgatási jegyzőkönyvből. — Hasonló eltolódással találkozunk például Péter püspök életével kapcsolatban is. Püspökségének kb. 9 évéből szin­te csak az első évek küzdelmei ismertek. Ezt követőleg forrásaink pár évre elné­mulnak, és mindössze élete végéről árválkodik néhány majdnem hogy jellegtelen adat. Ugyancsak számolhatunk az adatok esetlegességével minden esetben, aká r személyekről, akár eseményekről, akár intézményekről, vagy bármi másról kíván­juk forrásainkat feltárni. A pápai követjárásokról fennmaradt emlékekkel kapcsolatban adataink sűrűsöd­nek. A pápai követek közül egyesek diplomáciai küldetésben jártak/ 1 mint ßocca­s/no Miklós az 1301-1302., vagy Gentilis az 1308-1311. években. Különféle kol­lektori (adóbegyűjtő) tevékenységgel megbízott követek küldése is gyakori volt. A diplomáciai küldetésben járó pápai követségek költségeinek fedezésére is vetet­tek ki adókat az ország papságára. Ezeket az adókat már a követjárás idején igyekeztek behajtani. Gentilis bíboros azonban oly fényes udvart állított össze, hogy követségének tetemes költségeire kivetett adók a bíborosnak 1312. október 27-én Avignonban bekövetkezett haláláig nem folytak be mind. Ennek, és a szent­szék szükségleteinek fedezésére kivetett új adónemeknek a begyűjtésére XXII. Já­nos pápa Szebeni Rufinuszt küldte hazánkba.•' Különös jelentőségű az az iratanyag, mely az 1332-ben megkezdett pápai tized­szedés kollektoraitól maradt fenn. Érdemes a tizedgyűjtő nunciusok munkálkodása mellett bővebben elidőznünk, mivel e dolgozat adattárának legértékesebb forrását nyújtják e követek elszámo­lásai. A 11. század óta az egész keresztény világot megmozgató nagy eszme, a Szent­föld felszabadítása az iszlám hatalma alól, majd megoltalmazása a folyton meg­újuló támadásoktól a keresztes hadak meg-megújított toborzásain túl hatalmas pénzösszegeket is felemésztett. Az egyháziakat, vagyis a püspököket, a káptala­nokat és a plébániai papságot, ugyanígy a szerzetesrendeket és általában a kü-

Next

/
Oldalképek
Tartalom