Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1981. (Pécs, 1982)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNYEK BARANYA ÉS PÉCS TÖRTÉNETÉBŐL A 14-20. SZÁZADBAN - Nagy Lajos: Az 1710. és 1713. évi pécsi pestisjárvány

Az ingatlanok közül a házat, a fürdőszobákkal együtt 400 forintra becsülték. Az öreg török imaház értékét nem tüntették fel. A seborvos kézi gyógyszertárában mintegy 200 orvosságot leltározott a gyógyszerész, összesen 127 forint 36 dénár értékben. Több, ma is használt orvosságot és alapanyagot is felsorolnak, pl. a kinint tartalmazó kínagyökeret, gyulladáscsökkentő kamillaolajat, lenolajat stb. Ma már ijesztő nevű kutyahájat, múmiát és vatangyosbéka spermás tapaszt is tartott otthon a seborvos. Az utóbbival a kórházban fekvő pestiseseket is kezelték. Az orvosi könyvek értékét a leltározó seborvosok állapították meg. Keller 13 könyve közül hat latin nyelvű volt, öt német. Két kéziratos könyv címét és értékét nem írták fel. A könyvek között felsorolják Theophrastusnak a Vade mecumát. Valószínűleg a nagyon termékeny szaktekintélynek, Paracelsusnak (1493—1541) az egyik kézikönyve volt. A régebbi szerzők közül Felix Wirz (1554—1647) zürichi borbély, majd strassburgi sebész gyakorlati sebészet könyvét (Practica Chirurgica) említik még. Keller kortársai közül Matheus Godefridus Purmannak (1648—1721) két sebészet könyvét („Chirurgica" és a „Veldscherer Kunst") vették jegyzékbe. Szerepel még „Apodeckhen" címmel Christian Franz Paulininak (1643—1712^ a könyve is. Alighanem a ,,Heylsame Dreckapothece"-nek a címét rövidítették szemérmesen tovább. Paulini a székletterápia apostola volt. írásban is hirdette, hogy a bélsár és a vizelet csaknem minden betegséget meg tud gyógyítani. A leltár végén egy kézzel írt könyvet említenek. Az általános orvoslásról írta egy meg nem nevezett szerző. Keller tulajdonában csak gyógyítással foglalkozó szakkönyvek voltak, amelyek egy részét régen meghalt, de még a 18. században is tisztelt szaktekintélyek írták. A kortársai könyvei közül is beszerzett néhányat; elmondhatjuk tehát, hogy az akkor korszerű szakirodalmat is olvasta és az abban ajánlott gyógyeljárások egy részét bizonyára alkalmazta is. Ami pedig Paulini terápiás javaslatainak az esetleges alkalmazását illeti, nem botránkozhatunk meg. Több betegséget felsorolhatnánk a kisebb gyulladásoktól a „szemverés" okozta fejfájásig, amelyeket a népi gyógyászok a mai napig is „kezelnek" vizelettel. Emberi és állati széklettel is gyógyítanak, de erre nem akarunk kitérni. A leltározó seborvosok Keller könyveit összesen 23 forintra értékelték. Ugyanakkor a műhelyének a teljes felszerelése, az ón klistérező fecskendőtől a fésűkig nem ért többet 11 forint 70 dénárnál. Az utóbbi értékben azonban nem szerepel az ezüstözött borotváló- és nyírókészlet, amit a mester a végrendeletében az inasára hagyott. Az ágyiruhák felsorolásánál a leltározók nem említik meg azokat a lepedőket és takarókat, amelyeket szeptember 9-én az Egészségügyi Tanács átvitetett a kórházba. A vegyes leltári tárgyak összértéke 97 forint 59 dénár volt. Nyolc polgár rendszeresen Kellernél borotváltatta magát és összesen 11 forint 25 dénárral maradtak adósak. Az ő tartozásukat is bejegyezték a leltárba. Kellerék összvagyonát a leltározó bizottság 690 forint 15 dénárra becsülte. Keller halála után Franz Antonit, a fogadott fiukat bevitték a kórházba. A segédjük szeptember elejétől három hetet töltött a karanténban. Franzi, az inas, aki hetedikéig a mesterét ápolta és egy Sigfrid nevű kosztos 40 napig maradt ott. Az Egészségügyi Tanács a segéd kosztjáért 6 forintot fizettetett a hagyatékból, az inas és a kosztos után csak 4 forint 57 dénárt, összehasonlításul megemlítjük, hogy az árván maradt Franz Antoni egy heti kosztjáért, amikor már Rochingerék nevelték, a gyámja 50 dénárt számolt el.