Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1981. (Pécs, 1982)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNYEK BARANYA ÉS PÉCS TÖRTÉNETÉBŐL A 14-20. SZÁZADBAN - Nagy Lajos: Az 1710. és 1713. évi pécsi pestisjárvány

sebb duzzanatával. Ez a kis búb néhány nap alatt kifakadás nélkül lelohadt. Ilyen lappangó fertőzésen esett át Defoe ,,A londoni pestis" c. regényének a főhőse.

1 A seborvos feladata bubós pestis esetén a bevérzések miatt pirosas-feketén elődomborodó, gyulladt nyirokcsomók borogatása és kellő időben végzett felvágása, majd kötözése volt. A nyirokcsomók sokszor nem akadályozták meg a kórokozó tömeges bejutását a véráramba, az elárasztotta az egész szervezetet, gyulladás támadt a távoli nyirokcsomókban, májban, lépben, vesében, agyban, tüdőben. Ilyen állapotban, a mai laboratóriumi módszerekkel, a vérből ki lehet mutatni a bacilusokat. A kórokozók tömege toxikus állapotot vált ki, amely gyors halálhoz vezet. Súlyos, csaknem mindig végzetes lefolyású a tüdőpestis. Előbb említettük, hogy a kórokozó a tüdőt is fertőzheti. A köhögéskor ürülő cseppekkel a kórokozók a levegőbe jutnak és cseppfertőzés útján a beteg közelébe kerülő embereket megbetegítik. A belélegzett kórokozók gyors lefolyású tüdőgyulladást okoznak. Az iiyen beteg addig a 2—3 napig, míg meg nem hal, köhögésével a fertőzés messze terjedő láncolatát indíthatja el. Röviden szólunk a ma előírt megelőző és gyógyító eljárásokról is. Minden pestises beteget teljesen elkülönítve kell tartani, rovarmentes környezetben; a patkányokat és a bolhákat ki kell irtani; irtás közben bolhától védő, zárt ruhát kell viselni; az ápoló személyzet maszkot és zárt öltözetet hordjon, gumikesztyűvel; a nemzetközi forgalomban a megfigyelés (karantén) 6 napig tart; a megelőző védőoltást vakcinával végzik. A pestis több, ma ismert antibiotikummal gyógyítható. A bubós pestisen átesett beteg a teljes gyógyulás után oldható fel a zárlat alól, a tüdőpestises pedig csak akkor, ha a teljes gyógyulás után az 5 naponként végzett laboratóriumi vizsgálat egymásután kétszer negatív volt. Ilyen tudományosan megalapozott járványellenes védelemről csak a 19. század második felétől, Koch és Pasteur kutatási eredményeinek a közzétételétől beszélhetünk. A pestis elleni védekezés és a betegek gyógykezelése az 1870-es évekig csak tapasztalatokon és hiedelmeken alapult. Azt, hogy régebben a járványok, vagy a szórványos előfordulások esetén ezekből mennyit és milyen arányban alkalmaztak, az az érintett közösség társadalmi és vallási szerkezetétől, a védelmet irányííók tudásától, erélyességétől, tényleges hatalmától is függött. A pestisjárványok a 17-18. században ezért másként érintették a Habsburgok országait, mint a szomszédos Török Birodalmat. A polgári forradalom utáni Angliában, mint Defoe leírásából tudjuk, az 1665. évi londoni pestis idején fegyelmezetlenebb volt a védekezés annál, mint amire a Jakab király idején, 1603-ban hozott parlamenti törvény kötelezte a lakosságot. Az alább ismertetett, 1713. évi pécsi pestisjárvány sokkal több áldozatot szedett volna, ha a védekezés itteni irányítói és a lakosság olyan fatalizmussal fogadták volna a csapást, mint azt a Kisázsiában élt európaiak leírták a törökökről.

2 A kint élő magyarok közül Mikes Kelemen több levelében ír a Rodostót is sújtó pestisjárványokról.

3 A török hatóságok a védekezést nem szervezték meg, a magyarok kimenekültek a városból és sátrakban a mezőn laktak a járvány ideje alatt. Mikes nem említi, hogy a helybeli görög, örmény és török lakosság védekezésül legalább ennyit is tett volna. A fejedelem fiának, Rákóczi Józsefnek a haláláról írt leveléből kiolvasható, hogy háború idején semj védekeztek a pestis ellen; a vonuló katonaság és a menekülő lakosság szabadon terjeszthette a járványt/

1 A háborúk kimenetelét abban a korban még befolyásolhatta, sőt el is dönthette a katonaságot pusztító tífusz,