Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1980. (Pécs, 1981)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSOK PÉCS TÖRTÉNETÉBŐL - Szkladányi Péter: Fejezetek Pécs világi zenéjéről a 19. század első felében. Weidinger Imre és Amtmann Prosper művészete

Az életút innen kezdve nyílegyenes. Budáról Bécs felé tartva, Győrött szerepel szeptember 16-án és október 12-én. Bécsbe érkezve felmondja operai állását, és nagyszabású hangversenykörútra készül. Ottani népszerűségét bizonyítja, hogy tervével terjedelmes cikkben foglalkozott az Allgemeine Theaterzeitung: ,,A fuvolaművészként Bécsben oly dicséretesen ismert Amtmann Prosper úr, akit nemrégen még a császári és királyi udvari Operában volt alkalmunk hallgatni, nagyobb művészi körútra vállalkozik Németországba, Franciaországba és Angliába. Benne joggai csodálható, ritka kettős tehetséget ismertünk meg, úgy mint fuvolistát és sikeres zeneszerzőt, aki mindkét területen a legragyogóbb bécsi művészi körhöz tartozik, a tüzesség, erő, előadási lelkület, valamint igazi belső szellemi érték révén". A hízelgő dicséret után a cikkíró jelzi, hogy az elutazás előtt Amtmann mégegyszer fellép, egyben felhívja a zenekedvelők figyelmét „legújabb kompozícióra, egy versenyműre és Böhmnek, a híres müncheni fuvolaművésznek ajánlott variációsorozatára (5. sz.), amelyeket legközelebb Lipcsében ad elő'V

0 Nem tudjuk, hogy szerepelt-e Lipcsében. Ismerjük viszont a lipcsei zeneújság meglehetősen szarkasztikus híradását 1836 augusztusából, talán éppen a bejelentett bécsi búcsúhangversenyről: ,,A Kartnertortheaterben egy estén három művész mutatkozott be: Kania úr, rostocki klarinétos; Scaramelli úr, trieszti hegedűs; és egy fuvolás, a hetedik égből pottyant Amtmann Prosper. A három emberke közül azután az első jómadár vitte el a pálmát, amelyért nem is kellett túlzottan magasra lendülnie".'

1 A mai fül számára szokatlanul gúnyos hangot politikailag megmagyarázhatja az egységre törő Németország és Ausztria ellentéte, a zenében pedig Lipcse és Bécs rivalizálása. A klasszikus zene korszakában kivívott egyértelmű bécsi vezető szerep a romantika térhódításával egyre hátrább szorul. Mendelssohn és Schumann lipcsei működése a német zene számára új és saját utat mutat, Bach és mások reneszánsza pedig ennek az útnak történelmi előzményeit is feltárta. Amtmann, úgy látszik még mindig nem utazott el, mert 1836 decemberében a bécsi Fürstenhofban hangversenyezett. A kritika szerint az előadott Air varié (5. sz.) „értékes kompozíció, amely — egybekötve a sikeres végrehajtással — megszerezte az ugyanolyan tisztességes sikert". Egy angol dalra írott Variációban (a címe után nem tudtuk azonosítani) „még jobban kibontakozott szép tehetsége, és különösen tetszett az előadás lágysága".

72 1837. január 18-án újra Magyarországon, ezúttal a pozsonyi vármegyeházán gyarapította sikereit. Böhm egy művével kezdte hangversenyét, és „ugyan a darab egyáltalán nem alkalmas egy olyan kiváló tehetség számára, mint Amtmann" — írja az Allgemeine Theaterzeitung, „ő mégis pontosságával és csodálatosan szép hangjával azt bizonyította, hogy remekmű". Ezután Fürth kisasszony adta elő „sajátságos ízlésével" Lachner Die Waldvöglein c. dalát, majd ismét Amtmann játszott, újra az angol dalvariációt és egy koncertvariációt, amelyekben „kibontakoztatta bámulatot keltő virtuozitását. Ritka könnyedséggel fújta a legnehezebb és legvakmerőbb futamokat. Mély hangjának tisztasága és ereje felülmúlhatatlan, és az olvadozó panaszkodás mezza voce és pianissimoi a susogástól a teljes elhalásig igazán elbűvölőek. Maga a tökéletesség, amit a tudósító ebben a modorban eddig hallott". A B. P. aláírású recezens, bár Amtmannt nem említi szerzőként, első ízben ismerteti játékának színességét, dinamikai skáláját és a közönségre gyakorolt hatást. Joggal fejezi be így cikkét: „A legnagyobb fokon elbájolt minden hallgatót. Lelkes siker volt".

73 A hangverseny sikerén túl is Pozsony fontos állomás volt életében. A város zenei élete magas szívonalú volt mindig, és 1833 óta az Egyházzenei Egyesület megalakulásával még értékesebbé vált. A Kumlik József vezette társaság különféle