Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1980. (Pécs, 1981)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSOK PÉCS TÖRTÉNETÉBŐL - Szkladányi Péter: Fejezetek Pécs világi zenéjéről a 19. század első felében. Weidinger Imre és Amtmann Prosper művészete

mann arcmását megörökítő szobor felállítására szánták. A sors furcsasága és igazságtevése folytán nem gyűlt össze elegendő pénz ekkor, és az emlékművet csak 1866-ban avatták fel, de most már mindkét művész emlékére. Weidinger Imre, édesanyja halála után,°° élete utolsó éveit teljes visszavonultságban ugyanabban a házban töltötte, ahol született.

51 A halál 1859. január 20-án ragadta el, 66 éves korában.'

2 Betegsége mellhártyavizenyő (hydrotorax) volt. A halotti anyakönyvbe apja neve helyett tévedésből nagybátyját, Mátyást írták be. A „coelebs musicus"-t Klivényi Jakab,'

1 verselő székesegyházi plébános temette el január 22-én a budai külvárosi temetőben. Sírja, mint annyi 19. századi híres pécsi muzsikusé, a temető megszüntetése után megsemmisült. A kortársak emlékezetében, de talán a mienkben is Amtmann Prosper világfias egyénisége mellett szürkébbnek, szigorúbbnak tűnik Weidinger Imre. Ez érződik Zsolnay festményén is. Pedig milyen elhivatottság és erő kellett ahhoz, hogy 1815 körül elhatározza, kilép a világ elé, vakon, mások segítségére szorulva, de azt muzsikájával többszörösen meghálálva. Személyisége legjellemzőbb tulajdonságát, és annak közönségre gyakorolt hatását legszebben egy ismeretlen hölgy fogalmazta meg 1831 körül Cellében: ,,Az ön megjelenése és fénytelen élete bennem a legbensőségesebb és legbúsabb részvétet keltette, mégis egész lényéből érthetően sugallmazódik, hogy ön nem nélkülözi a belső világosságot. Ez a csendes fény a békesség és járrtbor megnyugvás szellemét terjeszti szét önben, amely dicsőíti a gondviselés szeretetét és bölcsességét. Csendes, tiszta örömöket talál és mutat meg, amelyek látó szemeik ellenére is ezrek számára maradnak rejtettek és megtagadottak".

5

'

1