Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1980. (Pécs, 1981)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSOK PÉCS TÖRTÉNETÉBŐL - Szkladányi Péter: Fejezetek Pécs világi zenéjéről a 19. század első felében. Weidinger Imre és Amtmann Prosper művészete

elvégezte. Az itteni iratokból kiderül, hogy beszél magyarul és németül, elvégezte a gimnázium első két osztályát, és triviális iskolára képesítették.

2

'

1 1816-ban polgárjogot nyert.

20 Az 1830-as zenekari névsorból tudjuk, hogy hegedült, de többi hegedűs társával együtt szükség szerint fafúvós hangszerekre is váltott.

26 Ez egyébként megszokott gyakorlat volt a 18-19. századi együttesekben. Valószínűleg klarinéton és fagotton játszott, és Weidingert is először klarinétra oktatta. Nem tartozik szorosan tárgyunkhoz, de hadd említsük meg élete szomorú korszakát, ugyanis 1830 és 1831 októbere között négy kicsi gyermeke és felesége halt meg egymás után.

27 Gruzling Alajos 1859. augusztus 25-én halt meg Pécsett.

28 Néhány hónappal túlélte neves tanítványát. Weidinger és Gruzling közvetlen kapcsolatáról nincs adatunk. De a két fiatalember találkozása szerencsés lehetett, mert már 1811. december 9-én — a székesegyházi muzsikusok első jótékonysági hangversenyén — Weidinger pódiumra lépett. Erről így számolt be a Hazai s Külföldi Tudósítások c. újság december 28-án: (. . .) ,,ltt elől állott Verdinger Ur (vakon született) a' ki is hasonlóképpen az ő Klarinétjével az Hallgatókat szépen mulatta, azon külömbséggel, hogy ennek tsak tekintete is némellyekben nagy örömöt, némellyekben pedig inkább sajnálkodó szomorúságot okozott."

29 Két érdekességre figyelhetünk fel a 19 éves ifjúról írottakban. Az egyik az, hogy első dokumentálható koncertjén klarinétozott. A másik a cikkíró stílusa, ahogy leírja a vak muzsikus által felkeltett érzelmeket. Közismert, hogy a vakok az átlagosnál bensőségesebb kapcsolatban vannak a zenével. Számukra ez a reális világhoz tartozást jelenti, hiszen a zenét önmaguk is művelhetik és teljes mértékben befogadhatják. Mivel auditiv módon tanulnak — bizonyosan Weidinger is — sőt, a kinesztetikus érzeteket is csak hallás és tapintás útján érzékelik, emocionálisan sokkal jobban átélik a zenét. Kétségtelen, hogy vak muzsikus hallatán a közönség elsősorban szánakozik, és csak később érzékeli bensőségesebb barátságát a zenével. Ezt a kétféle érzést igen jól fogalmazta meg az újság tudósítója. A művészi pályához elengedhetetlenül szükséges becsvágy sem hiányzott Weidingerből, és ez arra indította, hogy külföldön mutassa be tudását. Tervéhez társakra lelt Pécsett. Az életrajz szerint három itt tartózkodó cseh muzsikussal kötött barátságot, de nevüket nem közli. A Tudományos Gyűjtemény 1818-ban Weidinger mellett csak két zenészt említ, keresztnév nélkül: Husseket és Kellert. Hussekről nem tudunk közelebbit, neve sem egyházi anyakönyvben, sem valamilyen tanácsi ügy kapcsán nem fordul elő. Keller János viszont ismerős. Kettő is volt, mert az 1807/1808-as gimnáziumi tanévben együtt kezdte a grammatika első osztályát a Tolna megyei Tevéiről származó 15 és 13 éves Keller János. Talán unokatestvérek lehettek. Iskolai tanulmányaikat a grammatika negyedik osztályában fejezték be 1811-ben, a humán osztályokba már nem jártak.

30 Az idősebb, 1808 körül énekes fiú lett a székesegyházban, majd 1810. október 1-től ugyanott kisegítő (accessista) muzsikus. 1812-ben a fiatalabb is énekelt itt, azután eltűnik a szemünk elől, mert neve már nem szerepel az 1814-es fizetési jegyzékben.

31 A Weidinger Imrével nagyjából egyidős Keller János 1815. április 2-án kérelmezte a káptalantól, hogy meghatározatlan időre elutazhasson az itteni polgár Weidinger fiával, mert erre most a legjobb alkalom adódott. Indokai között említi, hogy nyolc éve dolgozik itt, részben ingyen, és a hosszabb szolgálatért most már esedékes fél fizetéséről is lemond társai javára, akiknek családja ennek nagyobb szükségét érzi. Mindamellett reméli, hogy visszatértekor elnyeri korábbi állását és fizetését.

32 Az április 17-i káptalani ülés határozata szerint elengedték Kellert, de valóban jó muzsikusnak tartották, mert nem osztották szét fizetését.

33 Számítottak hazajövetelére, és