Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1980. (Pécs, 1981)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSOK PÉCS TÖRTÉNETÉBŐL - Erdődi Gyula: Adalékok a pécsi céhes kisipar tanoncainak oktatásához

Az intézménynek nemcsak anyagi természetű gondjai voltak. Tanoncnak csak azokat az ifjakat adták, akik az elemi oktatás során rendkívül gyenge tanulmányi előmenetelről tettek tanúbizonyságot, vagy úgymond „együgyű" szülőktől származtak. A vidéki gyerekek nagyrésze még olvasni sem tudott. A mesterek inasaikat a szakma tanulásán kívül munkára is kötelezték az érvényben lévő szabályok ellenére, sőt a tanszerek költségeit is megvonták tőlük. A város igyekezett az ilyen irányú költségeket fedezni abból a megokolásból, hogy tanszerek nélkül az oktatás hatásfoka mérhetetlenül alacsony.''' A helytartótanács engedélyével csak az anyagi gondokon tudott némiképp enyhíteni. így a városi tanács a vagyonosabb tanoncoktól a beiratási díjon felül meghatározott összeget szedhetett. A szegényebb és vidékről jött inasok költségeit pedig kötelezően a céhek mestereire hárította.

75 Az évtized végére az ipartanoda válságos helyzetbe került, amit a fent felsorolt tények is elősegítettek. Tudomásunk van róla, hogy több tanoncot engedély nélkül szabadítottak fel és tettek legénnyé, néhány katona lett, többen szülőfalujukba távoztak, ahol gyakorolhatták szakmájukat. Megnövekedett azoknak a száma, akik egyszerűen megszöktek.

í(i A helyi tőkés ipar elszívta a kézműipar számára 40 évvel ezelőtt még adott szakmai utánpótlást. A céhes ipar már nem tudta sem minőségi, sem mennyiségi szempontból a piac igényeit kielégíteni. Komoly szakmai tudással rendelkező mesterek dolgoztak a testületeken kívül is. Több céh már csak elvileg létezett. A még kapaszkodni tudók pedig a tagok számát nem növelhették, hisz nem volt kit „bekebelezni". A kontárkodás is jelentős méreteket öltött. „. . . A városban a céhen kívül olyan és annyi szakmunkerő halmozódott fel, amely a munkát a céhbelieknél gyorsabban és olcsóbban végezte el . . ."

77 A céhes, a céhen kívüli és a nagyipar ellentéte már kibékíthetetlen lett. A céhek megszüntetésére vonatkozó törvénycikk elhárította a tőkés ipar fejlődése elől az akadályokat, de megjelenését akár formálisnak is tekinthetjük. A munkavállalás szabadsága, a tőkés üzemekben eltöltött időnek a tanulási, illetve a vándorlási időbe való beszámítása, a munkabér megállapításának a kölcsönös egyezkedés tárgyává tétele, a kétoldalú felmondási idő bevezetése, a munkaidő szabályozása és a tőkés vállalkozás korlátlan szabadsága az 1872-es ipartörvényhez vezetett.

78 Az ipartörvény a céheket megszüntette és kimondta: „...A magyar korona területén minden nagykorú vagy nagykorúnak nyilvánított egyén, nemre való tekintet nélkül, ezen törvény korlátai közt, bármely iparágat, ideértve a kereskedést is, bárhol, önállólag és szabadon gyakorolhat. . ."

79 A kézműipar területén a céhek helyébe az ipartársulatok léptek, majd 1884-ben sorra alakultak az ipartestületek

80 Az iparoktatás oly nemes hagyományait a kisiparban ők vitték tovább nem is kis eredményekkel.

81 Minden olyan helységben, ahol a tanoncok száma elérte az 50 főt, kötelezővé tették az iparostanonc-iskolák felállítását.

82 Még ugyanebben az évben elrendelték az iskolák szervezeti és rendtartási szabályai betartását.

83 Baranyában öt helyen állítottak fel iparostanonc-iskolát. Pécsett, Mágocson, Mohácson, Németbólyon és Siklóson.

84 Ezek azok a helységek, amelyek a legnagyobb hagyománnyal rendelkeztek a baranyai iparoktatás történetében. Az iskolák igazgatója Schneider István lett, aki rengeteget fáradozott a körülmények javításáért, új intézmények felállításáért, sőt a női iparoktatás magasabb szintre emeléséért.

85 Ezzel Pécsett is a kisipar oktatásának egy új korszaka kezdődött meg.