Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1980. (Pécs, 1981)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSOK PÉCS TÖRTÉNETÉBŐL - Erdődi Gyula: Adalékok a pécsi céhes kisipar tanoncainak oktatásához

mezetten kellett viselkedniük, a tanítás után pedig rendben a templomba kellett vonulniuk misére. A céhek választás útján mestereket küldtek az oktatásra, akik a rendre ügyeltek. Karácsonykor és húsvétkor gyónásra kötelezték őket, valamin

1 húsvétkor a körmenetben vettek részt, ahol 8 mester kísérte őket. Év végén bizonyítványt kaptak, amiért 12 krajcárt fizettek. Ha az inas igazolatlanul távol maradt az oktatásról, akkor egy tanítási nappal meghosszabbították tanulmányait. Amíg ezt a büntetést nem hajtotta végre, nem szabadíthatták fel. Ha vasárnap mesterével falun dolgozott, az igazolást a helység bírája, vagy papja állíthatta ki. A tanulási időszak letelte után vizsgát tettek, amiért a tanárnak 1 forintot fizettek.

47 A tanács továbbra is a tanítók fizetéseként a tanoncok beiratási és felszabadítási díját folyósította. Ezt a Magyar Királyi Helytartótanács kifogásolta és az ipartanodái szabályzat harmadik, hetedik és kilencedik pontját érvénytelennek nyilvánította.'" A tanoncok fizetési kötelezettségének következménye Szauter Antal szerint az lett, hogy a tanulók száma folyamatosan csökkent, így — saját szavait idézve — ,,a vasárnapi ipartanoda célja nem éretett el"/'

;i A céhmesterek sem törődtek az iskolával. Inasaikat nem szorították a tanoda látogatására, sőt maguk sem biztosították a szabályzatban előírt felügyeletet. Az ügyben még tanügyi választmányi ülést is összehívtak, ahol Szauter olyan intézkedést kért, amely elősegíti a tanoncok iskolába járását, bár elismerte a város zilált pénzügyi viszonyait. Felszólalásában három javaslatot tett. Először indítványozta a beiratási pénz végleges eltörlését és a tanárok évi egy összegben való díjazását, amit 120 új forintban kért megállapítani. Másodszor üdvösnek vélte, hogy a továbbiakban a városi tanács látná el az iparos inasokat tankönyvekkel, írópapírral és egyéb tanszerekkel. Igy véleménye szerint minden tanuló kellően és időben ellátható a szükséges kellékekkel, amely az oktatást is eredményesebbé tehetné. Bizonyítékul az országos népnevelés elmaradottságát hozta fel, amely a tanoncokon is erősen érződött. Szomorúan állapította meg, hogy a belépő tanoncok közül 50-60 sem írni, sem olvasni nem tud.

50 Kutatásaink szerint ez a szám a beiratkozottaknak mintegy felét jelentette, tehát a vasárnapi ipartanodában a tanítók felelőssége és feladata igen nagy volt.'

1 Az igazgató harmadszor javasolta, hogy helytartótanácsi határozat alapján a hatóságok ellenőrizhessék a tanodát, ugyanis a borbély céh mesterei tanoncaikat szinte kizárólag vasárnap és ünnepkor vették igénybe, így azok nem jelenhettek meg az oktatáson, valamint a kőművesek, az ácsok és a bádogosok nyáron csak falun dolgoztak, így tanulóikat hivatalosan kötelezettségük alól felmentették, sőt legénnyé fel is szabadították.

52 Szauter Antal ezután elsősorban a fegyelem megszilárdítása érdekében kidolgozta az iskola gondnokának teendőit. Utasította, hogy minden oktatási napon látogassa meg a tanulókat és azok magaviselete fölött őrködjön. Szedje be a tanulók után évenként járó díjat, annak megtörténtéről számoljon be, a felszabadításhoz szükséges bizonyítványt írja alá és az azért járó ellenértéket a városi pénztárnak fizesse be. Ellenőrizze a rajziskolát is, mivel vasárnaponként túlnyomórészt azt is iparos tanulók látogatják. Időszakonként az intézet tanáraival és hitelemzőivel tanácskozmányi ülést vezessen, ahol a fegyelmi ügyeket tárgyalják meg és annak eredményéről másnap ünnepélyes keretek között adjon számot.^ Megjegyezzük, hogy a kézműves inasok oktatására 1846. november 1-én felállított Vasárnapi Tanoda az eddig elemzett években is Vasárnapi Ipartanoda néven szerepelt. Hivatalosan 1863-ban kapta meg az ipartanoda nevet.

5

'

1 Az intézmény a mai Belvárosi Általános Iskola helyén működött.'

5 A leírt változások hatására a tanodái választmány jelentette a Helytartótanácsnak, hogy néhány, az iskolában tanuló vidéki inas tanszerekkel való ellátására a város közönsége nem kötelezhető.

56