Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1980. (Pécs, 1981)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSOK PÉCS TÖRTÉNETÉBŐL - Erdődi Gyula: Adalékok a pécsi céhes kisipar tanoncainak oktatásához

A pécsi asztalos és esztergályos céh alapszabályzatának második oldala 1842-ből Városunkban az inasok oktatása továbbra is a hagyományos keretek között és a „rajziskola" kebelében folyt. Ez utóbbi megvalósítása sem ment könnyen. A céhek sok esetben nem tartották indokoltnak ezt az oktatási formát sem, illetőleg a tanoncszerződés megkötésekor nem követelték az inastól a bizonyítványt. 1821-ben a Helytartótanács büntetés terhe mellett utasította azokat a céheket, amlyek inasaiknak a rajziskola! bizonyítvány megszerzése kötelező volt, hogy tanítványaikat rendszeresen járassák iskolába. A költségek fedezésével is a céhtestületeket terhelték meg. A rendelet Pécsett a következő céhekre vonatkozott: kőműves, kőfaragó, asztalos, kerékgyártó, ács, lakatos, ércöntő, rézöntő, harangöntő, bádogos, rézműves, aranyés ezüstműves, paszomántkészítő, gombkészítő, takács nyerges szíjártó, szerszámműves és fazekas.

12 Ez összesen 19 testület, holott a városban ekkor a céhek száma ennek majdnem a kétszerese volt. 1828-ban és 1832-ben a kézműiparban úgynevezett „restaurációs" összeírást hajtottak végre. Területünkön 84, illetve 81 mesterséget állapítottak meg. Eperjessy