Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1980. (Pécs, 1981)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSOK PÉCS TÖRTÉNETÉBŐL - Erdődi Gyula: Adalékok a pécsi céhes kisipar tanoncainak oktatásához

A rajzoktatásban résztvevő iparostanulók létszáma 1791 -180ó.' Tanév Tanoncok száma 1791/92 7 1792/93 20 1793/94 16 1794/95 18 1795/96 47 1796/97 32 1797/98 27 1798/99 58 1799/1800 1800/01 1799/1800 1800/01 44 1801/02 52 1802/03 52 1803/04 51 1804/05 64 1805/06 45 összesen :

8 533 1806-tól 1815-ig adatok nem állnak rendelkezésünkre. A táblázat érdekessége, hogy a 15 iskolai évből az első hét tanévben 167, a következő nyolc tanévben pedig 366 fő látogatta az iskolát, ami egyértelműen a szakmai követelmények növekedését mutatja. Nem érdektelen számunkra a rajziskolában tanuló iparos tanoncok mesterség szerinti megoszlása sem." A felsorolt 27 foglalkozást a szakma iránt való érdeklődés szerint a következő sorrendbe állíthatjuk: 1. asztalos, 2. kőműves, 3. bognár, 4. kőfaragó, 5. lakatos, 6. ács, 7. takács, 8. bádogos, 9. rézműves, 10. fazekas, 11. nyerges, 12. enyvfőző, 13. ezüstműves, 14. övkészítő, 15. szíjgyártó, 16. aranyműves, 17. kereskedő, 18. csappantyús, 19. puskaműves, 20. kesztyűs, 21. könyvkötő, 22. kapocskészítő, 23. fe:>tö 24. esztergályos, 25. kerékgyártó, 26. órás, 27. kertész. A sorrend természetesen nemcsak a népszerűségre utal, hanem a kor, a 18—19. század Magyarországának, ezen belül Pécs városának a mesterség iránti követelményeit, szükségleteit is mutatja. Az elsők között felsorolt mesterségek művelői nemcsak a rendeletet hajtották végre, hanem felismerték a kor követelményeit is. Ennek ellenére fel kell figyelnünk arra a tényre, hogy a sorrendben hátrább szereplő szakmák űzői az elemzett években milyen egyenletesen iskolázták be inasaikat. Itt tűntek ki a lakatosok, az ácsok (volt egy kiemelkedő korszakuk is), a takácsok, a bádogosok, a rézművesek, a fazekasok és a nyergesek. A kevesebb tanoncot foglalkoztató mesterségek némelyike a tárgyalt 15 év második felében ismerte fel e oktatási forma helyességét és hasznosságát, így az övkészítők, a kesztyűsök, a könyvkötők és az órások. Feltűnő a kereskedők, az enyvfőzők, a csappantyúsok, az esztergályosok és a puskaművesék rajziskola iránti érdektelensége. A Normál Iskolán belül megindított rajzoktatásban a Normál iskolások és a Latin iskolások voltak túlsúlyban. Ez az arány az iparostanulók javára az 1790. évek közepére változott meg. Az inasok oktatása két óra keretében, többnyire vasárnap délelőtt folyt.

10 Pécsett ezt a formát a vasárnapi iskola közvetlen elődjének tekinthetjük, bár a felállítását már 1795-ben megszabta egy helytartótanácsi rendelet. Eszerint sok olyan inas gyakorolta szakmáját, akik sem irni, sem olvasni nem tudtak. Ezért elrendelték, hogy minden falu és város, ahol eddig nemzeti iskolák működtek, köteles vasárnapi ismétlő iskolát felállítani, ahDvá minden iparos- és kereskedőinasnak heti két-két órát kellett járnia."