Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1980. (Pécs, 1981)

TANULMÁNYOK ÉS DOKUMENTUMOK BARANYA MEGYE NEMZETISÉGEINEK TÖRTÉNETÉRŐL - Füzes Miklós: A népesség száma, anyanyelvi és nemzetiségi megoszlása Baranya járásaiban 1941-ben, nemzetiségi megoszlása 1945-ben

A magyar nemzetiségűek részaránya azokban a községekben is nagyobbnak minősült, ahol abszolút többségük az anyanyelvet tekintve is megvolt, sőt ott is, ahol továbbra is kisebbségben maradtak. Az arányváltozás nagyságát meghatározta az adott községekben élő nemzetiség] tömb nagysága. Ott, ahol a magyar anyanyelvűek túlnyomó többséget alkottak, általában a nem magyar anyanyelvűeket az átlagnál nagyobb arányában magyar nemzetiségűnek minősítették. Ahol a nem magyar anyanyelvűek alkottak jelentősebb tömböt, vagy többséget, ott általában ez a tendencia fordított volt. A német anyanyelvű többséggel rendelkező községek 33,6%-a, a horvát és szerb anyanyelvű községek 41,7%-a magyar nemzetiségűvé vált az öszszeírás szerint. A magyar többségű falvak száma emelkedett, részarányuk túlnyomóvá vált. Legerősebb a növekedés a villányi és a mohácsi járásban, ahol a nemzetiségi viszonyok teljesen átrendeződtek. Némi csökkenés tapasztalható a hegyháti és a pécsi járásban, melynek oka a hegyháti járásban jelentkező egyéb (ismeretlen nemzetiségű) kategória jelentős száma, illetve a pécsi járás egy községének délszláv többségre változása. Az adatok hitelessége Az itt közölt — a Baranya megye alispánjának 250/1845. számú iratában fellelhető - anyagot összehasonlítottuk a Történeti Statisztikai Kötetekben közzétett népességi, illetőleg anyanyelvi megoszlással. (Központi Statisztikai Hivatal Könyvtől és Dokumentációs Szolgálat, Magyar Országos Levéltár: Az 1941. évi népszámlálás 2. Demográfiai Adatok községek szerint. Budapest, 1970.) Tapasztalatunk szerint a népesség számát tartalmazó adatok sokhelyen eltérnek, de ezek az eltérések lényegtelen nagyságúak. A községekben az összes népesség néhány tized százalékát adják. Markánsabb eltérést találunk az anyanyelvi megoszlásnál, itt az eltérés több esetben eléri az 1—2%-ot is. Az 1945. évi adatok összesítésére nincs módunk. A 'községek anyanyelvi és nemzetiségi viszonyait (létszámukat és a megoszlást a következőkben közöljük. JEGYZETEK 1 Az összeírás módját, a szóbeli utasítás tartalmát nem sikerült megállapítani. Dr. Dömös Kálmán, a hegyháti járás megbízott főszolgabírója tájékoztatást nem tudott adni, Vajda lózsef vármegyei díjnok, aki a főszolgabírói hivatalban az összekötő feladatokat látta el, emlékezik arra, hogy a főszolgabírókat az alispán berendelte és arra is, hogy ilyen munkát végezték, dé ez nem az ő feladatát képezte. Véremiénye szerint a- főszolgabíró futár útján utasította a jegyzőket, akik személyes tudomásuk alapján, esetleg a községi bírók bevonásával végezték az összeírást. A jegyzők és a községi bírók ismerték annyira a rájuk bízott települések lakosait, hogy az általuk közölt adatokat valósnak elfogadhassuk. A nemzetiségi hovatartozást illetően azonban, tekintve, hogy az különböző politikai,, jogi, gazdasági szankciót is maga után vonhatott, némi fenntartással kell élnünk annak ellenére, hogy a rendelkezésünkre álló adatokkal ellenkező bizonyítékaink nincsenek. 2 Ha a járás adataiból összeadjuk az elmenekült magyarok és Volksbund-tagok, a közmunkára igénybevett nemzetiségiek és a helybenmaradottak számát, akkor eredményül az 1941. évi népszámlálás adatait kapjuk. Kérdéses a „katona" címszó alattiak holléte. Vajda József szerint nem voltak lakóhelyeiken. Ebben az esetben meg tudjuk mondani a járásból katonai szolgálatot teljesítők hozzávetőleges számát is. Munkánkban az 1945. évi adatokat illetően tudatosan használjuk az „összeírás" fogalmát, mert a lakosság megkérdezésére minden valószínűség szerint nem volt mód.