Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1980. (Pécs, 1981)

TANULMÁNYOK ÉS DOKUMENTUMOK BARANYA MEGYE NEMZETISÉGEINEK TÖRTÉNETÉRŐL - Szita László: A dualizmuskori iskolaállamosítási törekvések nemzetiségpolitikai vonatkozásai Baranyában (1898, 1906)

Területünkön mindezek a kérdések nemzetiségpolitikai sajátosságokkal, sőt annak függvényeként jelentkeztek. Itt sem született a tervből valóság, vagy csak igen kis részlete valósult meg az állami iskolaalapítási törekvéseknek, a felekezeti iskola államosítására a legkomolyabb és súlyosabb indokok ellenére sem került sor. 1906ban elindított tervező és szervező munka ideológiai koncepciójában döntő momentumként ott húzódik végig a baranyai délszlávság, de hasonlóképpen a német nemzetiségi lakosság elleni asszimilációs törekvés. Úgy látom, az eddig feltárt adatok alapján, hogy sajnálatos módon a dualizmus válsága-kori kormányhatósági oktatásirányítás és a helyi megyei politikai vezetés, valamint a megyei oktatásirányítás vezetői kifejezetten a nyelvi magyarosítás koncepciójából ítélték meg és támogatták, szorgalmazták az iskolaállamosítási politikát. Ez megyénkben is a nem-magyar nemzetiségi lakosság nyelvének, nemzetiségi létének gyengítését szolgálta. Az egyoldalú nacionalista politika legsúlyosabban azért marasztalható el, mert szinte csak ott törekedett államosításra a vizsgált időszakban, ahol nemzetiségi lakosság élt. A magyar területek iskolaállamosítási feladatait szinte észre sem vette. A korszerűtlen felekezeti, vagy igen elhanyagolt községi iskolák államosítására irányuló törekvések, vagy új állami iskolák alapítása a színmagyar baranyai területeken egyáltalában nem, vagy alig figyelhető meg. Ahol a korszerűbb állami iskolai rendszer megvalósult (egy-egy községi iskola állami iskolává való átszervezésével), ott is a különböző szervező bizottságok, vagy éppen az iskolai felügyelő bizottság az államosítással minden vonatkozásában szembenálló egyházi helyi képviselőket támogatott. Az államosítási vagy új állami iskolaalapítási koncepció már a tervezésnél erősen retrográdnak bizonyult nemzetiségpolitikai vonatkozásaiban, de ugyanígy bírálható az is, hogy a magyar népességű területeket egyáltalán nem vette számításba az államosításkor. Természetesen igen súlyosan hatott, ha nem a legalapvetőbb bajok egyike volt, hogy a tanügyi kormányhatóságnak az állami iskolahálózat kiépítésére rendelkezésre álló anyagi bázisa nevetségesen kevés volt országosan. Czigány Zoltán egykorú vizsgálatában megemlítette többek között, hogy a kultúra fedezete a kormányzat büdzséjének mindössze 6%-a. Az egész elemi fokú népoktatásra mindössze 62 millió korona jutott.

20 Ebből az államosítási munkálatokra az egész országban alig jutott 10%. Az egész magyar kultúra és a művelődés helyzetét az elemi népiskolahálózat döbbenetes korszerűtlensége visszavetette — s ebben a helyzetben az állami iskolák létesítése előrelépést hozhatott volna -, de az államosítási koncepcióból a lényeges, haladó vonások háttérbe szorultak, s a retrográd nemzetiségi politika mintegy kiszolgálójává v'ált a területünkön is. A vizsgált korszakban lényegében az 1895-ben létrehozott goricai, az 1899-ben megszervezett oszrói, az 1900-tól működő komlói és nagykozári, az 1904-ben államivá szervezett kákicsi jelentik az „eredményt", továbbá 1911-ben a nagykozári fejlesztése, 1913-ban a gödreszentmártoni állami elemi iskola indult útjára a dunaszekcsőivel egyetemben. Az 1906-ban érlelt tervből nem lett semmi. A megyei közoktatásügy általános elmaradottságán a nyolc iskola nem változtatott, valamenynyi községi iskolából jött létre, ami jelzi, hogy a felekezeti iskolák államosítását, noha a törvény szellemében közel száz iskola nem felelt meg a követelményeknek, íevették a napirendről. A szomszédos Tolna megye hasonlóképpen fejlődött. Somogy megyében szintén ezek a fejlődés jellemzői. Területünkön az iskolaállamosítás, tekintettel a megvalósulás szerény eredményére, a hozzáfűzött nyelvi magyarosítási törekvésekben is eredménytelen maradt.