Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1980. (Pécs, 1981)

TANULMÁNYOK ÉS DOKUMENTUMOK BARANYA MEGYE NEMZETISÉGEINEK TÖRTÉNETÉRŐL - Szita László: A dualizmuskori iskolaállamosítási törekvések nemzetiségpolitikai vonatkozásai Baranyában (1898, 1906)

1909. július 2-i tanfelügyelői jelentés arról számolt be, hogy Mohácson és Siklóson állami polgári iskola tevékenykedik, folynak a vizsgák. Elemi iskolák államosítási munkájáról nincs szó a jelentésben. Ember János, a királyi tanfelügyelő és nyilván legtöbb megyei tanügyi vezető is, az államosítás előrehaladásával kapcsolatban különösebb lelkesedést nem mutatott. 1910-ben a Baranya megyei tanfelügyelő a közigazgatási bizottsághoz benyújtott nyilatkozatában egész tevékenységét jellemezve az államosításra is utalt a következőképpen: „...Mint a szabadoktatás őszinte híve abban a szelilémben óhajtom érvényesíteni a törvényeket, amelyet az alapvető népoktatási törvény megtestesít. Éppen ezért a jellegkérdés feszegetése, mint olyan nem ellenkezik a 68. évi 38. tc. nagy koncepciójával, távol áll tőlem. A magyar népoktatásnak nem ilyen vagy olyan jellegű népiskolára, hanem az általános kulturális és nemzet közfelfogásában és a törvényekben élő nemzeti célokat derekasan szolgáló jó népiskolákra van szüksége. Az iskola jellege czélszerűségi kérdés. Ahol az erkölcsi és anyagi erők elégségesek a fentebb jelzett közművelődési és nemzeti célok megfelelő szolgálatára, ott nincs értelme a hitfelekezeti iskola bolygatásának, az államosítás erőszakolásának, de előáll a közös iskola szervezésének szükségessége, ha az említett erőforrások elégtelenek s a legközvetlenebbül érdekeltek a hiányokat megszüntetni nem tudják, vagy nem akarják . . ."

15 A tanfelügyelő az állami, a községi és a felekezeti iskolákat, mint a „nagy magyar rét különböző virágai"-t jellemezte, amelyek különböző színűek, de „ők maguk a rét". A harmonikus együttműködés szellemét kívánja erősíteni. Ember János nyelvi magyarosítással kapcsolatban kifejtett programja valamelyest már határozottabb, mint a magyarosítást helytelenítő elődje, Salamon József tanfelügyelőé volt. Ezzel kapcsolatosan kifejtett nézetei a következőket tartalmazták: „A különleges nemzeti feladat (az asszimilálás nagy munkája) e nemes vármegyében hála Istennek szűkebb térre szorul. E téren a sikert úgy vélem fokozhatónak, ha megnyerni és nem elriasztani törekszem az érdekelteket, nem csak szóval, hanem tettel is hirdetem a magyarság evangéliumát, mint e tárggyal foglalkozott tanító gyakorlatilag is rámutatok a mikéntre, a nagyobb siker biztosításának módjára . . ."

16 A Győr megyéből Baranyába áthelyezett Ember János programadó levele a megyében szükségessé váló államosítási munkákhoz nem adott sok biztatást. Nem véletlen tehát, hogy 1910-ben sincs nyoma még annak, hogy az 1906. évi állami iskolaalapítási tervből nem realizáltak semmit. Annak ellenére, hogy a tanfelügyelők évente mintegy 70 iskola körülményeit — technikai és személyi feltételeit — alkalmatlannak találták akárcsak a tanítás nívójának megtartására is. Volt olyan község, ahol egész évben nem jártak iskolába a gyermekek, mert a tanítók mentek-jöttek. Másutt az épületeket az egyházi főhatóság a jelzések ellenére sem biztosította. 1910. január 30-i tanfelügyelői jelentésben bukkan fel először a gyakorlati megoldásra adat. Eszerint még 1909 decemberében tárgyalások indultak a Jenőfalván levő községi iskola államosítására. Azonban 1910 januárjában a községi képviselő testület még nem adott végleges választ.

1

' Ugyancsak egy 1910. évi januári levél utal arra is, hogy Pélmonostoron állami óvoda létesítéséhez kapott a tanfelügyelőség engedélyt és lehetőséget. De az ott tervezett elemi állami iskola ügyéről mélyen hallgatott e jelentés is.

18 1911-ben kezdődött a hat esztendő előtti munkálatok, felmérések realizálása, valamint újabb kezdeményezések állami iskolák felállítására. Jellemző módon Ember Jánost a baranyai népoktatási állapotok sanyarú helyzete hamar ráébresztette a realitásra, s az állami iskolaalapítás és államosítás ellenes korábbi nyilatkozataitól