Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1980. (Pécs, 1981)

TANULMÁNYOK ÉS DOKUMENTUMOK BARANYA MEGYE NEMZETISÉGEINEK TÖRTÉNETÉRŐL - Krisztián Béla—Timár György: Adatok a magyar—szlovák művelődéstörténeti kapcsolatokhoz (Papanek György)

Pécs és Baranya kulturális kapcsolataiban új irányulások nyílnak: a 18. században szükségszerűleg feltűnő szlovák hatás kezd fakulni. A század második felére mindinkább rendeződött az ország papnevelő intézeteiek ügye. A helyi igényeket ezek lassanként ki tudták elégíteni. 1777-ben Mária Terézia a nagyszombati egyetemet a nyomdával együtt Budára helyezte át,

92 ezzel az egyetem szlovák környezetének hatása megszűnt. A század végére a szlovák származású értelmiségi, papi réteg ideáramlása is megritkult, így a szlovák történelemmel kapcsolatban Szalágyi éc Papanek között kialakult vita itt Baranyában folytatóra nem talált. Szalágyi által megalkotott Nagymorávia-elmélet ellen 1784-ben előbb a prágai Dobner Gelasius, majd az egykori jezsuita Szklenár György pozsonyi paptanár lépett fel igen nagy hévvel. Szklenár Szalágyit támadva maga is a Timon által meghonosított, akkor már hagyományosnak tekintett szemlélettől eltérő, alapvetően új véleményt hozott napvilágra.

93 Szklenár véleményével szemben Szklenár egykori rendtársa, a rend feloszlatása után pedig előbb a nagyszombati, majd a budai egyetem történelemtanára, Katona István kelt a Timon-féle hagyományos Nagymoróvia-szemlélet védelmére. Katona könyve 1786-ban, Szklenár válasza 1788-ban, Katona viszontválasza még ugyanebben az évben, majd még egy könyve e témában 1789-ben jelent meg. Katona-Szklenár vitának Szklenár 1790-ben bekövetkezett halála vetett véget. Végül is mintegy másfél évszázadon át Katona István által helyreállított hagyományos nézet lett e kérdésnél irányadóvá a hazai történelem-megfogalmazásban.

9

'

1 Évtizedünkben a történelmi források felszaporodott kritikai kiadásainak hatására e kérdés felülvizsgálata újra előtérbe került. E témához csatlakozó irodalom áttekintése, az utóbbi évek véleményeinek és ellenvéleményeinek ismertetése már meszsze túlnő e dolgozat keretein.

90 * * • Papanek szlovák története itt Pécsett és általában a magyar nyelvi környezetben meglehetősen ismeretlen maradt. Megtaláljuk ugyan a legjelentősebb közkönyvtárakban, és elvétve egy-egy példány rejtőzik néhány plébániai könyvtárban is a pécsi egyházmegye (Baranya—Tolna) területén. Olvasója már csak nagyritkán akad. A könyv sorsa ugyanis itt, a szülőföldjén még mostohább, mint a fél évszázaddal későbbi időkben magát történészkedésre adó Horváth István (1784-1846) naivul nacionalista és magyarkodó írásainak sorsa. Csak a kultúrtörténeti ritkaságok vagy inkább érdekességek kedvelője veszi kézbe. Ugyanakkor, akárcsak a magyar értelmiségiek körében kortársának, Dugonics Andrásnak az ,,Etelká"-ja, Papanek műve is nagy népszerűségnek örvendett megjelenése idején a szlovákok között. A szerző unokaöccse, Papanek János, a nagyműveltségű piarista, aki több grófi családnál is nevelősködött, nemcsak a mai Szlovákia területén, hanem a korabeli Magyarország határain túl is terjesztette nagybátyja könyvét. így az még Párizsba is eljutott — írja Ján Tibensky Papanekről és Szklenarról írt könyvében: ,,J. Papanek — J. Sklenar. Obrancovia slovenskej národnosti V XVIII. storici. 1958. Osveta Martin." Papanek könyvét a szlovák irodalompártolók társasága is értékelte. A könyvet némileg lerövidítve és magyarázó jegyzetekkel ellátva 1793-ban Nagyszombaton újra kiadta. E kiadás címoldalán a következőket olvashatjuk: „Főtisztelendő Papanek György olaszi plébánosnak és a Pécsi Egyházmegye papjának a szlávus nemzet tör-