Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1980. (Pécs, 1981)
TANULMÁNYOK ÉS DOKUMENTUMOK BARANYA MEGYE NEMZETISÉGEINEK TÖRTÉNETÉRŐL - Krisztián Béla—Timár György: Adatok a magyar—szlovák művelődéstörténeti kapcsolatokhoz (Papanek György)
nemzetté válásának változatos útját követné. A koraközépkor és középkor közösségtudata - némi egyszerűsítéssel - a földesúrhoz, fejedelemhez, püspökhöz, városhoz fűződő kapcsolatokban testesült meg. 1/1 A Kárpát-medence népeinek története erősen Róma-központú, ami nem egy nehézséget okoz, hisz a peremnépek szűkös forrásanyaga a görög és római forrásokon alapul. 10 A 18. századig a Kárpát-medence népeinek, így a Dunántúlon élőkének nemzeti tudattartalma inkább lokális, mrint összterületi formában létezik. 16 A Dunántúl és természetesen Baranya korai Árpád kori szláv népessége szinte eltűnik a századok folyamán. A török hódoltság alatt különböző délszláv csoportok vándorolnak be, majd a hódoltság utáni telepítések során szlovák szórványok is tarkítják a soknemzetiségűvé formált Dunántúlt. Ez a folyamat már egybeesik azokkal a gazdasági, társadalmi, kulturális és tudati változásokkal, amelyek a kialakuló államban az érdekek alapján is érzelmileg is felerősödő közösségi tudathoz, nemzeti érzéshez kapcsolódtak. A szlovák nemzeti tudat fejlődésének bonyolult folyamata számos tényezőhöz kapcsolódik. 1 ' A hiteleshelyek kijelölése után páldáuil egyaránt nyomon követhető a szórványszlávság folyamatos integrációja, de a szlovák hely- és határnevek továbbélése is, ls majd a vallásos és tanító irodalomban megjelenő szlovák és cseh nyelvűség. 1 ' 1 A török elleni küzdelem idején a Kárpát-medence nagy részét eltöltő tudat alapja a clypeus et antemurale Christianitatis volt, amit egyre jobban megosztott a közös államhatalom szervezése, amely kezdetben vallási köntösben jelentkezett. A cseh rendek felkelésével 1618-ban kezdődő harmincéves háború, a Prága melletti Fehér-hegyen elszenvedett vereség (1620. november 20.), a csehek páratlan mérvű kivándorlását indította meg. A csehek és szlovákok életében jelentős esemény a reformáció, amely a nyelvi önállósodást, a vulgáris nyelv érvényesülését hozta a latinnal szemben. Nem a nép nyelve, hanem a szomszéd nép rokonnép nyelve érvényesül erősebben, a nyelvrokonság ilyen tudata később a visszatérő latinnyelvűség ellenére a közös sorsot és tudatot erősíti majd. A szlovák irodalom történetét tekintve 20 a fejlődés meggyorsult, de nem teljesedhetett ki. Ha a felvilágosodás eszméinek terjedését követjük, jól látható, az egyes népek irodalmában milyen teljességgel és késéssel jelentkeznek ezek az eszmék. 21 Bár az egyes nemzetek (vagy kialakuló nemzetek) irodalmában jelentkező és meghatározott szintet jelző klasszicizmus, szentimentalizmus, romantika és realizmus csak egyik jele a nemzeti tudatosságnak, mégis alkalmas bizonyos összehasonlítások alapjául. Ezek a jelenségek a történetileg kialakult gazdaság és társadalom kulturális állapotát tükrözik. Ott, ahol valamennyi stílusfajta kialakulására lehetőség nyílt, teljes irodalomról és ennek megfelelő erős nemzeti tudatosulásról beszéh hetünk. Ilyen, teljesnek tekinthető irodalom volt Európa e részén a lengyel, a magyar és az orosz, közbülső helyen állnak a cseh, horvát, szerb, szlovén, újgörög és ukrán irodalmak. Itt klasszicista művekkel alig találkozunk és a szentimentalizmus is kevéssé fejlődhetett ki. Jelentős késéssel követhető a felvilágosodás az albán, észt, lett, litván és szlovák irodalomban. A klasszicista és szentimentalista irodalom hiányos, az irodalom a romantikával indul igazi fejlődésnek. Az elmaradás ellenére ezekben az irodalmakban a nemzeti öntudatnak kiemelkedő hordozói éltek. A litván Kristijonas Donelatis (1714-1780) harminchét évig lelkipásztorkodott egy kis faluban és írta meg fő művét, az Évszakokat (Metai), az egyik legnagyobb hatású litván irodalmi művet. A szlovák irodalomban is feltűnnek kiemelkedő egyéniségek: Samuel Timon, Jan Baltazár Mag/n, Daniel Krman, Kristóf Jan Jordan — hogy csak ezeket említsük —, akik a racionalizmus mellett egyházi hagyományaikat
