Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1980. (Pécs, 1981)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSOK BARANYA MEGYE FEUDÁLIS ÉS KAPITALISTAKORI MEZŐGAZDASÁGÁNAK TÖRTÉNETÉBŐL - Fűzi János: Megjegyzések gróf Károlyi Gyula reakciós birtokpolitikai tevékenységéhez a harmincas években

m 5335/1850. szept. 11. Mfj. W 5537/1850. szept. 22. Mfj. 168 561/1851. jan. 27. Mfj. - „álorcás utcai járás-kelések pedig egyáltalán a legnagyobb fenyíték alatt tilalmazva lévén". m 1330., 1631. és 1632/1851. márc. 15. Mfj. 170 1639/1851. márc. 15. Mfj. 171 1857/1851. márc. 22. Mfj. )7- 1907/1851. márc. 24. Mfj. 173 2076/1851. Mfj. 17/1 2317/1851. Mfj. 175 2183/1851. Mfj. 170 A siklósi ügyészhelyettes kéri az agyonlőtt Gyúrok Péterre vonatkozó iratokat (2403/ 1851. Mfj.); a katonaság Mohácsra történő szállítási költségének megtérítése (1626., 1934., 2512/a/1851. Mfj.) J77 A Soproni Kerület 1805/1851. márc. 8-i leirata, a járási főbírók e tárgyú jelentése és az elfogottakról készített jegyzékek, továbbá a megyefőnökség 1851. ápr. 26-án kelt 2664/ 1851. Mfj. sz. jelentése a 2664/1851. sz. alatt található. - Helykímélés végett nem hivatkozunk az iratcsomó egyes darabjaira. 178 Wrede: i. m. 604 p., 1. jegyzete. ,7!

* 1851 májusától a megye alá rendelt pandúrok fennmaradása teljesen bizonytalan. Ezt érzik a pandúrok is, amit jelez, hogy viszonylag sokan léptek ki „alacsony fizetés" miatt. A kilépők helyét általában betölti és fizetésemelési kérésüket is pártolólag továbbítja a megye. Ennek eredménye, hogy szept. 1-től havi 1 frt fizetési pótlékot kapnak a börtönőri szolgalatot teljesítők (2633., 4255., 4284., 5433/1851. Mfj.). - A pandúr-csendőr ellentét tovább ét. Előfordult, hogy csendőrök lefegyverzik és letartóztatják a pandúrokat (5026/1851. Mfj.). - Szeptember elején elrendelik, hogy a pandúrok csak abban az esetben viselhetnek fegyvert, ha a fegyverviselésre vonatkozó általános szabályok szerint megkapják a fegyverviselési engedélyt. (Eddig a megye szolgálati bizonyítványa alapján jogosultak voltak fegyvert viselni.) A megye gyorsan intézkedik (4 napon belül bekéri a főbíróktól a pandúrok névjegyzékét). Mindez azonban nem hoz eredményt (5711/1851. Mfj.). Októberben a pandúrok mint fegyveres közbiztonsági közegek megszűnnek. De fegyver nélküli szolgálatot továbbra is teljesítenek a közigazgatási hatóságoknak. (Adóbehajtás, levélhordás stb. 6038/1851. Mfj.) A megye mindezt tudomásul veszi. Egyedül a mohácsi Balogh főbíró kéri a megyefőnököt nov. 7-én arra, hogy eszközölje ki a — közbiztonsági feladatot el nem látó — pandúrok részére a fegyverviselés megengedését. Indokolása szerint a „nyers bánásmódhoz szokott nép nagy része" előtt nincs tekintélye a fegyverétől megfosztott pandúrnak és ezáltal pl. az adók beszedésénél semmiféle hatékony végrehajtó közeg nem áll a közigazgatás rendelkezésére. A megye ezt a javaslatot minden intézkedés nélkül irattárba teszi (6224/1851. Mfj.). 180 Útlevél-szabályzatot már 1729. július 20-án adnak ki Magyarországon. ,s| Zsoldos i. m. 97-98. p. 1H- Ezen az alapon teljesen megtiltják az útlevél kiadását a cigányok részére, de nem kaphatnak mások sem koldulás, továbbá tűzkárosultak részére való gyűjtés céljára útlevelet. m Vesd össze: Zsoldos i. m. 92-100. p. l8

'' Manifestumok 31. és 37—38. p. — Windischgrätz december 13-án lépte át a magyar határt. 185 Manifestumok 75-76. p. 186 Manifestumok 108-109. p. 1849. július 4-i hadparancs. isl Manifestumok 209-211. és 233. p. 188 Csak a közigazgatás átszervezése miatt — pl. a polgári kerület és az ostromállapot megszüntetése — van némi módosulás. I«

9 MOKI. 28/1857. (febr. 9.) császári rendelet és MOKI. 31/1857. (febr. 15-t) kül-, bel-, keieskedelemügyi miniszteri, rendőrminisztériumi, és hadsereg főparancsnoki közös rendelet az új útlevélrendszerről, illetve ennek végrehajtásáról. 190 Aki megfigyelhette az 1930-as években még itt-ott meglévő egyéni legeltetést, saját maga is megállapíthatja, hogy az indokolásnak van némi alapja, különösen abban a vonatkozásban, hogy a közös legelőn történő egyéni legeltetés tönkreteszi a legelőt. Ilyen körülmények között ugyanis a fű egy részét letipratják, mert mindenki a legjobb részen akar legeltetni. De az igazság az, hogy szinte majdnem minden szegény (földnélküli) család fiúgyereke 13—14 éves korában ,,marhaőrző-gyerek"-ként kezdte az egyénileg legeltető falvakban a „kenyérkeresést" és — bár „bandába verődve" legtöbbször „lopott" kukorica és „lopott" úritök sütésével tették hangulatossá az egyébként unalmas marhaőrzést - nem züllöttek el, többségük jó munkássá és becsületes emberré vált.