Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1980. (Pécs, 1981)
TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSOK BARANYA MEGYE FEUDÁLIS ÉS KAPITALISTAKORI MEZŐGAZDASÁGÁNAK TÖRTÉNETÉBŐL - Fűzi János: Megjegyzések gróf Károlyi Gyula reakciós birtokpolitikai tevékenységéhez a harmincas években
nem fordultak elő 20-a körül. Mivel Augusz megkeresése — a megyefőnök állítása szerint — csak 27-én érkezett meg, a 18-i ünnepélyről (— arról, hogy tartottak-e, vagy sem —) a jelentésben nem is ír. Augusz ezt a jelentést egyszerűen tudomásul vette. í,r> Tolna megyefőnöke (Forster Károly) már augusztus 24-én jelentést küld a főispánnak ,,Őfelsége dicső született napjának megünnepélytetése eránt". Megírja, hogy a járásokat utasította az ünneplésre, és hogy ezeket „illő dísszel és renddel" megtartották. Bátaszéken és Pakson az elöljáróság és a lakosság a katonaságot is megvendégelte. Külön kiemeli a szekszárdiak dicsérendő magatartását, mert a mise alatt „a szent helyhez illő komolysággal és áhítattal", az esti díszkivilágításnál pedig — ahol sokan megjelentek — „vidám kedvvel és példás rendtartással" viselkedtek. Csatolta egyben a paksi zsidó rabbi szónoklatát és imáját. 90 Baranya megyefőnöke már augusztus 17-én megnyugtatni igyekszik a főispánt arról, hogy nincs semmi jele annak, hogy bármiféle demonstrációs készülődés lenne Szent István ünnepére, bár a városi lakosság „nagy részénél nem csekély az elégületlenség s nem azon szellem mutatkozik, melyet a legmagasabb kegyelem" és a kormánynak a „jólét előmozdítására kibocsátott rendeletei után" el lehetne várni. Falun kevesebb az ellenszenv — írja a megyefőnök —, de ha a forradalom alatt „készakarva táplált elfoglalási vágy és féktelenség . . . üdvös intézkedések" által visszaszorul, és ha „az alkotmány jótékonysága a nagy közönséggel éreztetni fog a kedélyek és az ellenszenvnek lecsillapítása bizonyossággal várható". Magáról a születésnapi ünnepségről külön beszámolót küld a megyefőnök. Pécsett augusztus 17-én este „katonai fáklyás zene" hirdette a születésnapot, melyet „ezen vidék is nemcsak tartozó kötelességből, hanem . . . tiszta és igaz érzelmeinél fogva megünnepelni óhajtván". 18-án (vasárnap) reggel 7 órakor tábori misét tartottak a Székesegyház előtti téren, melyen a Pécsett lévő katonaságon kívül a megye, a város, a törvényszék és a sóhivatal tisztviselőin kívül „számos közlakosok is résztvettek". (Megjegyzem, hogy a megyefőnök szólítja fel a megyei és a pécsi városi törvénykezési és közigazgatási tisztviselőket, hogy a misén „magyar díszöltönyben megjelenni és a nap méltóságát ezen küljellel is emelni" tartoznak.) A szertartás alatt többször volt díszsortűz és a végén „az ausztriai Népdal katonai zenével németül elénekeltetett". 9 órakor a papság és a polgári lakosság részére volt mise a Székesegyházban (de a polgári tisztviselők és törzstisztek is résztvettek rajta). Itt magyarul imádkoztak a császárért és magyarul énekeltek. 9 ' Délben az egyik kanonok adott díszebédet a főbb katonatiszteknek és tisztviselőknek, ahol a pohárköszöntőkben a császár „népeit boldogító hosszú életéért legforróbb óhajtások nyilváníttattak". Este a Casino kivilágított kertjében és termében a város „műveltebb lakosai . . . nagy számmal" gyűlték össze. Itt a „katonai és polgári rend testvéries egyetértéssel s katonai zene mellett... vidám vigassággal fejezte be a „nagy ünnepet". Bejelenti a megyefőnök azt is, hogy a város 10 akó, az egyik kanonok meg 6 akó bort osztatott ki közkatonáknak, továbbá, hogy ellenszenv nem mutatkozott, hanem „a közönségnél csak vidám jó viselet jó hangulat tapasztaltatott". 98 Somogy megyefőnöke tehát elkésve — a baranyainál 11 nappal később — kapta meg az ünneplés megszervezésére felszólító iratot. A megyefőnök még csak nem is sajnálkozik ezen, és az ünnepségről egyetlen szót sem szól. Tolna megye csak 18-án ünnepeltet és még azt is dicsérendőnek tartja, hogy az ünnepi misén a szekszárdiak rendesen viselkedtek. Baranya ebben az esetben is túl jó akar lenni. Előre megírja, nincs jele annak, hogy a rendszer elleni demonstrációra készülődnének, pedig a lakosság hangulata nem a legjobb. Ezzel megnyugtatja ugyan a főispánt,
