Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1980. (Pécs, 1981)
TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSOK BARANYA MEGYE FEUDÁLIS ÉS KAPITALISTAKORI MEZŐGAZDASÁGÁNAK TÖRTÉNETÉBŐL - Fűzi János: Megjegyzések gróf Károlyi Gyula reakciós birtokpolitikai tevékenységéhez a harmincas években
haditörvényszékek, akik bebizonyítják, hogy ,,a lázadó magyar kormánynak Magyarországban" 1848. október 8-tól ,,fogva többé nem szolgáltak... és hogy magukviseletük gyanú nélkül maradt". Továbbá, ha nem léptek a császár szolgálatába, akkor azt is bizonyítaniuk kell, hogy betegség, vagy „ellenállhatatlan kényszerítés miatt" nem tehették ezt. 2/ Haynau ekkor a közeli győzelem biztos tudatában rendelkezik már és nem vesz figyelembe több korábbi osztrák hivatalos dokumentumot. Az igaz, hogy V. Ferdinánd 1848. október 8-án közzétett kéziratának ötödik pontjában „minden egyházi, polgári s katonai hatóságoknak, tisztviselőknek, hivatalnokoknak, és Magyarország bármi rendű és rangú lakosainak" meghagyta, hogy a teljhatalommal felruházott Jellacicnak engedelmeskedjenek. 28 Csakhogy ekkor Jellacic Győrnél menekül, az ország majdnem teljes egészében a magyar kormány kezén van. Ezt Bécsnek is tudomásul kell vennie, és ezért intéz Ferdinánd október 20-án még egy „utolsó felszólítás"-t a . . . „pártos felekezet által" elcsábítottakhoz, hogy térjenek vissza a királyhoz és szakítsanak meg minden kapcsolatot a rebellisekkel. 29 A teljhatalommal felruházott Windischgrätz november 13-i szózatában megígéri, hogy a király hűségére visszatérők számíthatnak az uralkodó kegyelmére. „Oltalom a hívekne'k, bocsánat a megtérőknek, végveszély a pártütőknek, ez az én jelszavam" — írja. 10 De Windischgrätz még február 11-én is csak azokat fenyegeti meg felelősségrevonással, akik továbbra is kitartanak a magyar ügy mellett. Május 20-án Weiden tábornagy hasonló hangnemben szól: 3 ' „az eltévelyedett térjen vissza, s irányában szelídség váltja fel a törvény szigorát". 32 Windischgrätz még nehéz harcok előtt állva adja ki említett kiáltványait és érthető, hogy átcsábítással is igyekszik gyöngíteni a vele szembenálló magyarság sorait. Weiden felhívása pedig akkor hangzik el, amikor szinte az egész ország a magyar haderő ellenőrzése alatt áll és ez magyarázza a szelídebb hangnemet. (Bár az orosz csapatok közel'i intervenciója ekkor már közismert.)' 1 Az orosz beavatkozást megelőzően napvilágot látott osztrák hivatalos megnyilatkozások tehát még a megbocsátás kilátásba helyezésével kísérlik meg a magyar forradalom labilis elemeit saját soraiba csábítani. Haynau viszont — a szabadságharcnak az orosz-osztrák összefogás eredményeként előrelátható végleges leverésének tudatában - már csak leváltást, megtorlást, hadbírósági eljárást helyez kilátásba. Haynau nem veheti figyelembe a korábbi hivatalos formában elhangzott ígéreteket, mert ezeket az osztrák kormányzat soha nem is kívánta megtartani. Az osztrák minisztertanácsban ugyanis az az álláspont alakult ki, hogy a magyarországi közéletet alaposan meg kell tisztítani. Ezzel a tisztogatással a magyar konzervatív párt vezetői egyetértenek, illetve ők is javasolták ezt az osztrák kormánynak. Az osztrák minisztertanács ugyanis 1849. február 12-én (Apponyi György volt magyar kancellár elnökletével) nem hivatalos jellegű magyar tanácsadó testületet hoz létre azzol a feladattal, hogy javaslatot tegyenek arra vonatkozóan, hogyan szabályozzák Magyarországnak az összmonarchiához való viszonyát. Ez a konzervatívokból álló bizottság viszonylag részletesen szól az Emlékirat címet viselő javaslatában a magyarországi tisztségviselőkről \s: v ' Megállapítják, hogy a reformmozgalomban résztvevőkkel nagyon elővigyázatosan kell bánni, mert ha jó képességűek, akkor általában a magyar ( az osztrákoktól való elszakadást célul kitűző) forradalom okozóinak, de legalább pártolóinak, és így egyben az osztrák kormánypolitika ellenségeinek sorába kell őket számítani. Éppen ezért azt tanácsolják, hogy a forradalom előtti időkből még hivatalban lévőket szigorú igazolási eljárásnak vessék alá, mert nagy részük nemcsak megbízhatatlannak, hanem még bűntethetőnek is