Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1980. (Pécs, 1981)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSOK BARANYA MEGYE FEUDÁLIS ÉS KAPITALISTAKORI MEZŐGAZDASÁGÁNAK TÖRTÉNETÉBŐL - Fűzi János: Megjegyzések gróf Károlyi Gyula reakciós birtokpolitikai tevékenységéhez a harmincas években

haditörvényszékek, akik bebizonyítják, hogy ,,a lázadó magyar kormánynak Ma­gyarországban" 1848. október 8-tól ,,fogva többé nem szolgáltak... és hogy ma­gukviseletük gyanú nélkül maradt". Továbbá, ha nem léptek a császár szolgálatá­ba, akkor azt is bizonyítaniuk kell, hogy betegség, vagy „ellenállhatatlan kénysze­rítés miatt" nem tehették ezt. 2/ Haynau ekkor a közeli győzelem biztos tudatában rendelkezik már és nem vesz figyelembe több korábbi osztrák hivatalos dokumentumot. Az igaz, hogy V. Ferdi­nánd 1848. október 8-án közzétett kéziratának ötödik pontjában „minden egyházi, polgári s katonai hatóságoknak, tisztviselőknek, hivatalnokoknak, és Magyarország bármi rendű és rangú lakosainak" meghagyta, hogy a teljhatalommal felruházott Jellacicnak engedelmeskedjenek. 28 Csakhogy ekkor Jellacic Győrnél menekül, az or­szág majdnem teljes egészében a magyar kormány kezén van. Ezt Bécsnek is tudo­másul kell vennie, és ezért intéz Ferdinánd október 20-án még egy „utolsó felszó­lítás"-t a . . . „pártos felekezet által" elcsábítottakhoz, hogy térjenek vissza a ki­rályhoz és szakítsanak meg minden kapcsolatot a rebellisekkel. 29 A teljhatalommal felruházott Windischgrätz november 13-i szózatában megígéri, hogy a király hűsé­gére visszatérők számíthatnak az uralkodó kegyelmére. „Oltalom a hívekne'k, bo­csánat a megtérőknek, végveszély a pártütőknek, ez az én jelszavam" — írja. 10 De Windischgrätz még február 11-én is csak azokat fenyegeti meg felelősségrevonás­sal, akik továbbra is kitartanak a magyar ügy mellett. Május 20-án Weiden tábor­nagy hasonló hangnemben szól: 3 ' „az eltévelyedett térjen vissza, s irányában sze­lídség váltja fel a törvény szigorát". 32 Windischgrätz még nehéz harcok előtt állva adja ki említett kiáltványait és ért­hető, hogy átcsábítással is igyekszik gyöngíteni a vele szembenálló magyarság so­rait. Weiden felhívása pedig akkor hangzik el, amikor szinte az egész ország a ma­gyar haderő ellenőrzése alatt áll és ez magyarázza a szelídebb hangnemet. (Bár az orosz csapatok közel'i intervenciója ekkor már közismert.)' 1 Az orosz beavatkozást megelőzően napvilágot látott osztrák hivatalos megnyilat­kozások tehát még a megbocsátás kilátásba helyezésével kísérlik meg a magyar forradalom labilis elemeit saját soraiba csábítani. Haynau viszont — a szabadság­harcnak az orosz-osztrák összefogás eredményeként előrelátható végleges leveré­sének tudatában - már csak leváltást, megtorlást, hadbírósági eljárást helyez ki­látásba. Haynau nem veheti figyelembe a korábbi hivatalos formában elhangzott ígére­teket, mert ezeket az osztrák kormányzat soha nem is kívánta megtartani. Az oszt­rák minisztertanácsban ugyanis az az álláspont alakult ki, hogy a magyarországi közéletet alaposan meg kell tisztítani. Ezzel a tisztogatással a magyar konzervatív párt vezetői egyetértenek, illetve ők is javasolták ezt az osztrák kormánynak. Az osztrák minisztertanács ugyanis 1849. február 12-én (Apponyi György volt magyar kancellár elnökletével) nem hivatalos jellegű magyar tanácsadó testületet hoz létre azzol a feladattal, hogy javaslatot tegyenek arra vonatkozóan, hogyan szabályozzák Magyarországnak az összmonarchiához való viszonyát. Ez a konzerva­tívokból álló bizottság viszonylag részletesen szól az Emlékirat címet viselő javas­latában a magyarországi tisztségviselőkről \s: v ' Megállapítják, hogy a reformmozga­lomban résztvevőkkel nagyon elővigyázatosan kell bánni, mert ha jó képességűek, akkor általában a magyar ( az osztrákoktól való elszakadást célul kitűző) forrada­lom okozóinak, de legalább pártolóinak, és így egyben az osztrák kormánypolitika ellenségeinek sorába kell őket számítani. Éppen ezért azt tanácsolják, hogy a for­radalom előtti időkből még hivatalban lévőket szigorú igazolási eljárásnak vessék alá, mert nagy részük nemcsak megbízhatatlannak, hanem még bűntethetőnek is

Next

/
Oldalképek
Tartalom