Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1980. (Pécs, 1981)
TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSOK BARANYA MEGYE FEUDÁLIS ÉS KAPITALISTAKORI MEZŐGAZDASÁGÁNAK TÖRTÉNETÉBŐL - Nagy Lajos: Gyöngyös, Okor és Körcsönye folyók régi ártere a sellyei uradalom területén (Adatok Baranya megye régi vízrajzához)
Az Okor és a Körcsönye között, mint a 2. sz. térképen szembetűnőbben látható, több összekötő ág is volt. Ezekben mindkét irányban folyhatott a víz, attól függően, hogy melyik folyónak a vízgyűjtő területén esett több eső, olvadt több hó, vagy hova ért el jobban a Drávának a mellékfolyókba torlódó árhulláma. 15 ' 10 A sellyei uradalom gazdatisztjei szerint ősszel az Ókorba érkezett először a víz. Innen feltöltődtek a vajszlói uradalom besencei malma előtti, nyáron kiszáradt mocsarak. Mielőtt a malom járni kezdett volna, a felette elterülő, mocsaras ágakban 4—6 lábnyira emelkedett a víz. Az Ókornak a vize befolyt az alacsonyabb medrű Körcsönyébe, az kilépett a medréből és Kis Csqnytól Sellyéig minden mélyedést elárasztott. 1 ' Malmok 1778-ban a szolgabírák a vármegye mérnökével együtt javaslatot nyújtottak be a vármegyének a Gyöngyös—Okor—Almás folyók mentén álló malmok ügyében. Javasolták, hogy a kárt okozó malomgátakat vágják át, egészen a Dráváig. A tulajdonosok a gátakat és a malmoikat vagy a régi helyükön hozzák rendbe, vagy más helyen építsék fel. A vármegye közgyűlése 1778 júniusában ebben a szellemben hozta meg a 29. sz. határozatát. Ezt követően a sellyei Batthyány uradalom területén található malmokat is megvizsgálták. Somogy vármegye akkori határától kezdve a Gyöngyösön a marócsai malom volt az első. Ennek a helye a 3. sz. térképen látható. Az iratok nem említik, bizonyára nem okozott károkat. A monosokori malom ügyével annál többet foglalkoztak, fel a vármegyéig. Már 1778 előtt is sok kárt okozott a sellyei uradalomnak és az okorágiaknak, ezért a gátját akkor átvágatták. Azok a monosokori parasztok, akik a malom tulajdonosai voltak, az átvágást minden évben eltömték és ezzel további károkat okoztak. 18 1787ben Eisenhut vármegyei mérnök javaslatára a malmot gátastól lebontották. 1 " Két év múlva a malomtulajdonosok benyújtották az uradalomnak két okorági lakosnak a község pecsétjével ellátott nyilatkozatát, amelyben igazolták, hogy az ,,el pusztétott" monosokori malom az okorági határban nemhogy kárt nem okozott, hanem ,,amikor vize volt nagy hasznukra volt".-0 Az Okor által soha el nem árasztott (Magyar-) Mecske bírája és esküdtjei hasonlóképp nyilatkoztak. Hozzátették még, hogy a malom „mikor vize volt (kivált Téli üdőben) mind szegényt, mind boldogot hamar kenyérre kapatott és igen Nagy Hasznára volt sok szegény éhezőknek"1 Pár hónap múlva, 1790 márciusában nyilatkoztak a korábbi károsultak is. Hét okorági lakos, a távollevő kákicsi tiszttartó részére levelet hagyott a község prédikátoránál. A levélben leírták, hogy a korábban nyilatkozó két okorági tanú „nem igazán tett instantia-t", mert a monosokori malom, mielőtt lebontották volna, az okorági legelőkben, szántókban és rétekben sok kárt okozott. 2 '- Ugyanakkor egy másik levélben a helybeli lakosokkal és az esküdtekkel egyetértésben a kákicsi bíró is nyilatkozott. Leírták, hogy a monosokori malom lebontása óta a kákicsiaknak tizedrésznyi káruk sincs. Régen a víz rendszeresen elárasztotta az „Eger-allai, Mokrádallai réteket" és a „Papp Rétyei Réteket". Kárt vallottak még a „Kablai mezőn" és az erdeikben is, ahol a marháik legeltek. 1 ' 1 1790-ben nyilatkozott még Marócsa község bírája is az esküdtekkel együtt. Mielőtt a monosokori malmot elbontották volna, a víz felnyomódott a „Hídközi és a Dericzi" erdeikbe, egészen a „Babicza Dombjáig", de elöntötte még az „Eger erdőt" és a „Körtsönyi erdőt" is, ahol a marhákat legeltették. Az urasági és a községi erdők-
