Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1980. (Pécs, 1981)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSOK PÉCS TÖRTÉNETÉBŐL - Sándor László-Timár György: Pécs város 1780. évi szabad királyi oklevele

a kék színhez való túlzott ragaszkodás és a könyvalakú oklevélnél a hártyafüzet első lapjának belső oldalára festett címerképes megjelenítés maradt fent. Pécs szabadalomlevelének címerképe heraldikailag három szerkezeti egységre bomlik, melyet belülről kifelé néző rokokóba áthajló barokkos oszlopkeret tart össze. A kereten belüli részek egymáshoz való viszonyát a tényleges városi címernek középen történő elhelyezéséből kell indítanunk és magyaráznunk. Ez a városi címer- és pecsétrajzolat az alsó dekoratív képegységhez tartozó kétfejű sas egyikének csőrében van, amely címer ugyanakkor ráfekszik a felső heraldikai jegyeket viselő elkülöníthető képösszetételre is. Pécs címer- és pecsétleírása, mint első szerkezeti egység, az oklevél 21. pontjában olvasható, ezért tartalmi elemzés helyett formai és méretnagyságokat adunk róla. Maga a címer tárcsázott barokk ízlésű pajzsból áll, ami a pajzsfőnél vágott, fölül arany, alul kék — innen eredeztethető Pécs mai sárga-kék zászlószíne —, szegélyeinél pedig aranyfoszlánnyal díszített. Fölötte drágakövekkel kirakott vörös bélelésű arany ötágú korona van. A pajzs mindkét oldalára egy-egy szimbolikus jellel felruházott női figurát helyeztek pajzstartókként, akik alkarjukkal megtámasztva statikai egyensúlyt adnak az erkélyszerű emelvényre helyezett összképnek. Az emelvény lábainál a szabadalomlevél kibocsátásának évét (1780) is feltüntették. A címerkép egésze 80 mm, körátmérőjű. Mindezt 10 mm-es fekete és arany zárókörű betűszalag övezi, mellyel szfragisztikai jelleget kapott a heraldikai kompozíció. A kereten belüli második szerkezeti egység központja az ovális alakú hasított pajzs, amely a vágásaiban téves országcímert mutatja a ráhelyezett szent koronával. A pajzs jobb oldala vörössel és ezüsttel nyolcszor vágott (hét helyett) négy pólya, bal oldala vörös mező, zöld hármashalom, rajta aranykorona és belőle kiemelkedő ezüst kettőskereszt. A magyar címer jobb és bal oldalán harántosan illesztve Mária Terézia és II. József rendkívül finoman kidolgozott mellképe látható. A trónörökös kabátjára a Mária Terézia lovagrend és a Szent István rend keresztjei vannak feltűzve. Az uralkodókkal egyesített országcímert felhőkből kiemelkedő szárnyas angyalok tartják, akik Mária Terézia és II. (Josephus Secundus) József textilre hímzett, arany monogramjaival ellátott zászlós harsonákat fújnak. Mindezt a korona alól induló palást övezi, melynek külső barna alapszíne arannyal hímzett, drágakövekkel és virágokkal megrakott, belseje pedig simán vörösen hagyott. A hát

1 térbe sötétkék színű ezüsttel szőtt drapériát helyeztek. A hártyalapot betöltő architektonikus alkotás befejező, vagyis harmadik egysége nem más, mint a szabad királyi város önkormányzati jogának és főleg kötelezettségének térbe helyezett figurális megjelenítése, amely a barokk művészet túlterhelt szimbolikáiból áll. Díszítő hatást sugallnak a kék légűrbe helyezett dúslombú bokrok, mely előtt a birodalmi címer fegyverzett kétfejű sasa az uralkodói trónterem reliefszerű ábrázolásának barokkos keretét és a városi címert tartja markában, illetve csőrében. A trónteremben Mária Terézia uralkodói díszben fogadja a térdethajtó két pécsi polgárt, akik a királynő kezében látható oklevél átvétele miatt jelentek meg előtte. A jelenet kidolgozásánál használt pikturális technika lemezdomborítású hatást gyakorol, hol a kontúrok barnaszínű vonalvezetése mellett aranyban tükröződik vissza az esemény. A kompozíción belül ezzel kapott kiemelt hangsúlyt az a „megfizetett királyi kegy", amely a város polgárai felé irányult. Ehhez a motívumelemhez kapcsolódik szorosan a trónterem képe elé behajló bástyakoronás női figura. Alakja a 18. század második felétől, mint általános jelkép és séma az önkormányzattal rendelkező várost testesíti meg. Pécs polgárainak nevében féltérdre ereszkedve, átszellemült áhítattal és égő szívvel hódol az uralkodó-