Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1980. (Pécs, 1981)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSOK BARANYA MEGYE FEUDÁLIS ÉS KAPITALISTAKORI MEZŐGAZDASÁGÁNAK TÖRTÉNETÉBŐL - Nagy Lajos: Gyöngyös, Okor és Körcsönye folyók régi ártere a sellyei uradalom területén (Adatok Baranya megye régi vízrajzához)

GYÖNGYÖS, OKOR ÉS (

KÖRCSÖNYE FOLYÓK RÉGI ÁRTERE A SELLYEI URADALOM TERÜLETÉN (Adatok Baranya vármegye régi vízrajzához) NAGY LAJOS A 18. század végén Batthyány (II.) Lajos sellyei uradalma sellyei kerületének a községei két vármegye területére estek. Marócsa, Kákics, Oszró, Kis Csány, Nagy Csány, Zaláta és (Sós-) Vertike Baranyához, Sellye és (Dráva-) Sztára Somogyhoz tartozott. A kerületben még három puszta is volt: Endes, Kápolna és Legencse. A sellyei kerület keleten határos volt a „Budai és Nyulak-szigeti Szent Klára rend" öt községből (Besence, Hidvég, Páprád, Sámod, Vajszló) álló uradalmával. Ennek Vajszlón volt a központja. Batthyány Lajos halála után, 1806-ban a sellyei uradalmat Iván nevű fia örökölte. A klarissza rendet 1782-ben oszlatta fel II. József. A vajszlói uradalmat azután a Kamara kezelte.' Mindkét uradalmon ÉNy-DK-i irányban egy mocsaras terület húzódott a Dráva felé. A 19. századi nagy szabályozásig az a számtalan élő és vak ágból álló vizenyős lefolyás vezette le az akkori Somogy megye délkeleti és Baranya megye délnyugati részének vizeit. Ma a Fekete víz néven ismert nagy csatorna látja el ezt a feladatot. A 18. század utolsó negyedéig ez az ősi vízivilág érintetlen volt, talán abban az állapotban, ahogyan Kodolányi János „A vas fiai" c. regényének az elején a középkorba visszaálmodta. Itt-ott állítottak a községek, uradalmak, vagy néhány vállalkozó gazda egy-egy alulcsapó malmot a lassabban- gyorsabban folyó ágak partjára. A mederbe a malomnál gátat raktak, úgy emelték a víz szintjét. Ha nem volt elég a hajtó ág vize, a faépítményt kerekestől más helyre telepítették át. A malmok építésekor a közérdekkel nemigen törődtek. A gátak felett kisebb-nagyobb területek elmocsarasodtak. A mocsárban a parasztok az uradalom engedélyével réti halászatot űztek, ősi eszközökkel. így az elvaduló vizekből a sok kár mellett valami hasznuk is lelt. A lassú medrekbe vejszéket, varsákat és csíkfogókat raktak; a legcsendesebb helyeken kendert áztattak az asszonyok. A vajszlói uradalom az 1770-es évek végén a besenceiek kisebb malmait lebontatta, majd egy nagy, háromkerékre járó malmot építtetett csaknem a sellyei uradalom határára; ugyanakkor a lassú folyású vizeket töltésekkel, gátakkal és árkokkal az új malomra tereilék. A kis lejtésű területen a víz visszatorlódott és a Batthyány uradalom több községének a határában értékes területeket árasztott el időszakonként vagy állandóan. A károsult községek a sellyei uradalomhoz fordultak panaszaikkal, az uradalom az úriszékhez és a vármegye törvényszékéhez továbbította azokat. A per, hosszabbrövidebb szünetekkel, jó negyven éven át húzódott (1778-1831). A jókora aktacsomó szépszámú szakértői véleményt és javaslatot is tartalmaz a döntéseken és az ítéle-