Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1980. (Pécs, 1981)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSOK BARANYA MEGYE FEUDÁLIS ÉS KAPITALISTAKORI MEZŐGAZDASÁGÁNAK TÖRTÉNETÉBŐL - Kiss Géza: Fejezetek a vajszlói vallásalapítványi uradalom nyolc évtizedes történetéből (1767-1848)

1803-ban 8 belső telket kérvényező vajszlói polgár kérvénye. — A fundus ezernyi súrlódást okozó zsúfoltságánál csak a lakások belső szorossága szörnyűbb. Ezért jajdul fel kérvényében 1817-ben Kun József fél telkes, de tizenegyed magával egy szobában szorongó hídvégi jobbágy: „Ketteje gyermek ágy alá búvik fekünni, s félő, hogy a magunk sok Gőzétől veszedelmes Nyavola támad közöttünk".

22

'

1 Az alapvető baj forrása természetesen az volt, hogy a legeltetési lehetőségek megszigorítása után a családoknak jutó töredéktelkekből nem lehetett megélni. A töredéktelkesek a századelőn még a ragadozó éberségével lestek, hogy hol ürül valami telek. 1805-ben minden szégyenkezés nélkül írja egyik vajszlói kérvényező, aki szeretné kiegészíteni parányi telkét: ,,Volna pedig most jó alkalmatosság, mert a szomszédom meghalálozván, 2 fertálybul álló sessioja üressen maradt". (Azzal nem törődött, hogy özvegy és 2 gyermek maradt utána.) 1811-re megfogalmazódik a rettenetes igazság: csapás a gyermek! íme, így írják le elsőnek a gyilkos gondolatot ,,Többen szűkölködő vajszlói jobbágyok": ,,. . . mi nékünk tsak egy egy fertály sessionk vagyon, a' mellett számos Gyermekekkel az Isten meglátogatott bennünket. . ." Mintha természeti csapásról, betegségről, halálról lenne szó, úgy beszélnek az eddig áldásnak tekintett gyermekszületésről...! Aztán meg is magyarázzák ezt a változást: ,,

Sessional is fundusainkból . . . szükséges kenyerünket bé nem teremthetjük . . . Vagy különös földet bérelni . . . vagy kenyereinket pénzen megvenni kéntelen íttettünk".

222 Nehéz elhinni, de a századfordulótól kezdve, hacsak különlegesen jó termés nem volt, télutón már éheztek az uradalom töredéktelkes jobbágyai. Az uradalom iratanyaga tele van az éhezés bizonyítékaival: kérvényekkel, nyugtatókkal és a nyomorúság sok más bizonyítékával. A sort már 1796-ban 28 vajszlói jobbágy kezdi, a község garanciája mellett búzát vásárolva az uradalom granáriumából. 1807-ben azután 15 hídvégi, 22 besencei és 8 páprádi kér 2—4 mérő gabonaelőleget. A rossz termésről ismert 1809-ben 16 besencei így rajzolja kenyértelenségét: ,,. . . nagyobb részén az esztendőnek Pénzen vett Gabonával Kételenítettünk magunkat és Házunk Népét táplálgatni". Aztán megmondják azt is, hogy miből vették a kenyeret: Jobbágyi Mivoltunkhoz szükséges Marháinkat vesztegetjük el, nem tudunk más móddal kész pénzen kenyeret szerezni". 1817-ben 28 besencei, 21 páprádi és 34 vajszlói jobbágy kér és kap 2—6 mérő búzát, illetve kukoricát. Hitelbe! Mindig csak hitelbe! Soha sincs pénz befizetni a vételárat.

22-5 A hitelezőkért a bíró és két esküdt kezeskedett aláírásával, a kikötött ár egyik felét pedig Szent Györgykor, a másik felét Szent Mihálykor kellett befizetni.-4 Aki tudott írni, nehézkes ákom-bákommal ezt a „nyugtatót" szövegezte: Elismerem, hogy én ,,Nagy Sándor sámodi lakos, Méltóságos Vajszlói Uradalom Magazinomjából költsön vettem két Mérő tiszta Búzát. . . mellynek vissza adására magamat kötelezem Szent Mihál napra."

225 A harmincas évek közepétől az éhezők újabb és újabb kérvénnyel ostromolják a praefectust, engedné meg, hogy azok, akiknek sem kenyerük, sem pénzük, dézsmálás előtt hazavihessenek 20—30 kéve búzát, hogy legalább a nehéz munka idején legyen kenyerük.

226 Hiába minden! A feudális rendszeren belül már nincs megoldás! Nem lehet a szegényeknek az éhezéstől megszabadulni. Még 1846-ban is azzal az indoklással kérnek előleget az uradalomtól, hogy ,,. . . éhhel elveszni bennünket ne hadjon . . ." és adjon előleget, amivel az aratásig kihúzhassuk akar miféle gabona legyen is az".

27 Látja ezt jónéhány kortárs is, ezért idézi 1845-ben Baranya történetének első szintézise: ,,E vidéknek népe ... évenkint huzamosabb ideig nem eszik egyebet,