Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1980. (Pécs, 1981)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSOK BARANYA MEGYE FEUDÁLIS ÉS KAPITALISTAKORI MEZŐGAZDASÁGÁNAK TÖRTÉNETÉBŐL - Kiss Géza: Fejezetek a vajszlói vallásalapítványi uradalom nyolc évtizedes történetéből (1767-1848)

c) Munkajáradék A szakirodalom korszakunk egyik fontos jellemzőjének tartja a robotterhek növekedését és ezt mindenekelőtt a majorkodás térhódításával, a földesurak munkaerőigényének állandó növekedésével hozza kapcsolatba. A vajszlói uradalom, mint fentebb láttuk, mindvégig megőrizte „adóztató" jellegét és kísérletet sem tett fennállása során majorság kiépítésére. Talán éppen ez a tény teszi érdemessé, hogy dolgozatunkban foglalkozzunk az uradalmi munkák állapotának, felhasználásának kérdésével egy nem majorkodó uradalomban. Az úrbérrendezés előtti időszakban a nehéz természeti környezet, a kevés munkaerő miatt az uradalom gazdái nem találták meg a módját annak, hogy a tulajdonképpeni fundust és tartozékait, vagy a telkeket pontosan meghatározzák s nem tudtak kitalálni más módszert sem, ami megbízható alapul szolgálhatott volna a jobbágyok szolgáltatásainak méréséhez. Ebben az időben a munkajáradék mennyiségét jelentéktelen kiterjedésű allodiális földek művelése, termésének betakarítása, esetleg szállítása határozta meg. A forrásokban sehol sem találunk panaszt az „úrdolga" elíen. A változást ebben a vonatkozásban is az úrbérrendezés hozta, amikor a jobbágy szolgáltatásainak alapjává a telket tette, amelynek területét azután véglegesen elhatárolták a majorsági földektől. A telekre épített kötelezettséget így fogalmazza Besence urbáriumának típusszövege: „Minden egész Helyes Jobbágy köteles lészen . . . minden hétben egy napot Nap kelettül, Nap Nyugotig két vonyós Marhával és maga Szekerével, Szántásnak üdeivei mindazonáltal négy Marhával, Maga ekéjével és Boronájával szolgálni".'' Egy századvégi nyilvántartásból azután megtudhatjuk, hogy Besencén 11 1/6 telek után 1123 gyalogrobotot vetettek ki és ehhez jön még egy hazátlan zsellér 12 nap szolgálata. Hídvégen 1347, Páprádon 731, Sámodon 1048 nap a gyalogrobotok száma. Vajszlón ugyanekkor 41 3/4 telek után 42*96 gyalogrobotot, 19 házas zsellér és 3 hazátlan után 378 nap gyalogrobotot vetettek ki.

70 Negyedszázad múlva már világossá vált, hogy a majorkodással nem foglalkozó uradalom nem tud mit kezdeni ennyi munkanappal. A felgyűlt munkajáradék realizálására a helytartótanács felhívása nyomán az uradalom 1824-ben nyilatkozatot kért a hátralékos jobbágyoktól, hogy hátralékukat hajlandók-e pénzben megváltani, vagy inkább ledolgozzák. A vállalásokat akkor szerződésbe foglalták s abból sikerült megtudni a következőket: Vajszlón 117 jobbágy 7020 nap robot hátralék/ába vállalja, hogy gyalogrobotként 12 váltókrajcárt fizet megszabott határidőre, mely összesen 1404 forintot tesz ki. Megtudjuk továbbá azt, hogy ugyanitt 16 jobbágy 771 nap hátralékát le kívánja szolgálni. — Besencén 25 jobbágy 1410 nap robot helyett vállalja 282 forint fizetését, ugyanakkor 15 jobbágy vállalkozik arra, hogy 1521 3/4 nap hátralékát ledolgozza. Közülük 9 rendelkezik lóval és 1 ökörrel. - Hídvégen 31 jobbágy 1552 nap tartoz/ásába vállalja 310 forint fizetését és további 22 jobbágy vállalkozik arra, hogy robotját leszolgálja. Közülük tizennégynek van lova, és ötnek ökre. Páprádon az adós jobbágyok többsége (24 fő) vállalja', hogy 292 forint 45 krajcár összeggel lerója tartozását és csak 3 jobbágy akarná ledolgozni a tartozást. Közülük 2 ökörrel, 1 lóval rendelkezik. - Sámodon ugyancsak a többség (38) jobbágy dönt a pénzfizetés mellett és 4 jobbágy akarja tartozását „I

ova's robottal" ieszolgálni. Mindössze 51 jobbágy van az uradalomban, akikről sommásan így szól a szerződés: „Szegénységek miatt (a hátralékot) meg nem válthattyák, cselédgyeik nem lévén, le nem szolgálhatják". Közülük Vajszlón él 34, Besencén: 1, Hídvégen: 5, Sámodon: 1 fő. összes tartozásuk nem egészen 1500 nap hátralék. A fenti adatokat azért részleteztük ennyire, hogy bizonyítsuk, nem a jobbágyok szegénysége (vonó-