Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1980. (Pécs, 1981)
TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSOK BARANYA MEGYE FEUDÁLIS ÉS KAPITALISTAKORI MEZŐGAZDASÁGÁNAK TÖRTÉNETÉBŐL - Kiss Géza: Fejezetek a vajszlói vallásalapítványi uradalom nyolc évtizedes történetéből (1767-1848)
Nagycsány felé (ebbe torkollott a Poprádról —Besencén át vezető út), a másik meg Pécsről Poprádon át Vajszló felé. Bár a 19. századdal napirendre kerül (az uradalom érdekében) a szakszerű erdőhasználat és ez szükségképpen magával hozza (a pusztítások mellett) a célszerű erdőkitermeiést, az erdők területe alig csökken. Az 1833ban készült Koczián-féle térkép a birtok területét a vajszló—bogdásai úttól északra még nagy, vizes rétekkel megszakított erdőnek ábrázolja. Azt azonban nem teszi lehetővé ez a kiváló térkép, hogy a szemlélő elhatárolja a berkek fűzzel, nyárral, égerfákkal tarkított ligeteit a tölgy- és bükkerdők hatalmas szálfáitól, amelyek a lakóházak, templomok vázát, a hatalmas fahidak tartógerendáit és cölöpéit adták. De, ahol nincs is erdő — fa és fa mindenütt, melynek látványától az Ormányság szerelmese, a kákicsi Kiss Géza szinte megrészegülten így lelkendezett: ,,Erdő a falu: gyümölcsfaerdő. Vadalma-, vadkörte-, szil-, kőris- és tölgyfa-liget a legelő, hatalmas, magános tölgyek, kőrisfák állnak őrt a réteken. Nem is szólva a megyekompok kócos cigányairól, a füzekről" —, a fejüket összedugó fehérfoltos nyárfákról, a nyitott területeken magasba szökő királyi jegenyesorokról. 2 " Fényes Elek természetes angolparkként mutatja be a tájat, a megbízható Naszvadi Sámuel jegyző pedig 1823-ban azt jelentette a szolgabírónak, hogy csak Vajszlón 326 db öreg füzet számoltak össze, a fiatal füzek száma pedig 679 darab. Hídvégen is 235 öreg fűzről tudott ez a statisztika. 21 Folytathatnók még tovább a táj leírását, talán szükség is volna a még részletezőbb bemutatásra, hisz a Fekete-víz szabályozását a reformkorban, de a Dráváét csak a 19. század második felében végezték el, s akkorra kaptak új medret a kisebb folyócskák, patakok is. 22 A mi korszakunkban azonban még nem a természetes táj megváltoztatása, hanem a tájban élő ember megszokott lehetőségeit újabb és újabb tilalomfákkal összébb szorító uradalom provokálja ki az életmód változásait. 2. Az uradalom szervezete A szervezeti felépítés megértéséhez szükséges, hogy röviden áttekintsük az uradalom kialakulásának történetét. A korai feudalizmus idején az uradalom területe a Győr nemzetség tulajdona volt. 1257-ben kerül a nyulak-szigeti (Margitsziget) apácák birtokába és ettől az időtől kezdve a 14. század néhány évtizedét kivéve, amikor Jakab fia János elfoglalt néhány falut 2i a vajszlói birtokot, mindvégig egyházi intézmények birtokolják. 1385-ben ismét a nyulak-szigeti apácák birtokában látjuk már, s az ő kezükből jut 1470-ben a pécsi Domonkos szerzetesek birtokába. Utánuk a pécsi püspökség lesz a birtokos s tőle szerzi meg az 1556-1664 között birtokos Bartók apát. 24 A török kiűzése után, amikor Baranya, Somogy és Tolna közötti határok vitássá váltak, az új határok megállapításakor a pozsonyi apácák, a nyulak-szigeti apácák jogutódai nyertek a legtöbbet. A megállapodási okmányból tudjuk, hogy ők kapták meg Vajszlót, Poprádot és Sámodot. 2 '' Ez a birtoklás azonban koránt sem zavartalan. A hivatalos döntés ugyan megszületett, de a határok kérdésében évekig folyt a vita a pécsi káptalan és a vajszlói uradalom urai között. 1745-ben például az akkor még vita alatt álló területet a vajszlói uradalom bevettette. A káptalan mindenképpen meg akarta akadályozni, hogy az uradalom legalább egy évig zavartalanul használhassa a birtokot és ezzel a bíróság előtt érvelni tudjon, s ezért utasította tisztjeit, hogy a vitatott határrész termé-
