Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1980. (Pécs, 1981)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSOK PÉCS TÖRTÉNETÉBŐL - Sándor László-Timár György: Pécs város 1780. évi szabad királyi oklevele

nemesség is érintve volt, mivel bérleti lehetőségük és jövedelemszerzésük függött tőle. Számukra az egy tulajdonosnak történő eladás hátrányos lett volna, ezért törekvéseiket azonosították a pécsi polgárság elképzeléseivel. Ez a magyarázata annak, hogy az itt élő nemesség a város mellé állt és a „Fölséges Koronás Királyi és Császári Asszonyunknak" benyújtott felszabadulási kérvényükben velük együtt szerepelnek.

16 A helytartótanács Pécs instantiaját átnézve utasította a baranyai megyegyűlést, hogy az ügy rendezése érdekében közvetítsen Klimó és a „városi kösséggel egyben kapcsolt Tekintetes Nemesség" között. A megyegyűlés ennek eleget téve 1768. ianuár 8-án továbbította a város kérvény-másolatát a Pozsonyban tartózkodó Klímához, akinek visszautasító válasza május 13-án érkezett meg. Ebben kifejtette, hogy gazdaságilag nem indokolt a város felszabadítása, amit ugyanakkor mint javadalmas a fölszentelésekor tett esküje is ellenez. Pécs polgársága nem értett egyet püspök földesurának észrevételeivel és ezért kimutatásokat készített jövedelmeiről, mellyel bizonyítani kívánta, hogy a rangemeléssel járó terheket és váltságdíjakat fizetni tudja. A javadalmas esküt sem tartotta helyénvalónak, mivel megál'apítása szerint a nova donatio záradékában az uralkodó szabad rendelkezési joga fenntartatott. A királyi helytartótanács 1773. augusztus 23-án és december 23-án ismételten a vármegyét szólította fel, hogy egy hónapon belül kérje ki Klimó püspök véleményét az elibertatio ügyében, mivel Mária Terézia a város újabb felterjesztését a „legrövidebb időn belül teljesíteni kívánja".

1

' A helytartótanácsi leiratra Klimó György többek között az alábbiakat válaszolta 1774. március 18-án: „Én, aki Pécs város földesúri kormányzásának kellemetlenségeit és súlyos terhét immár 22 esztendő óta hordom vállaimon, kész vagyok beleegyezni, hogy Pécs a szab. kir. városok közé fölvétessék és valóban a leghálátlanabbnak kellene lennem a halandók közül, ha én, ki őfelségének már annyi kegyében részesültem, a felség akarata előtt meg nem hajolnék, amikor csak tehetem. A jelen esetben püspöki esküm akadályoz ugyan, de ha őfelsége megengedi, akár én magam egyenesen folyamodom a pápához, akár az apostoli nuncius útján hivatalból történik lépés Rómában a püspöki esküm alól való fölmentésem végett, az akadály megszűnése remélhető. Ezen föltétel, a pápai fölmentés nélkül nem tehetek semmit, mert akik az egyház szabályait ismerik és követik, megbotránkoznának lépésemen, annál is inkább, mivel már öreg vagyok és közel állok Isten ítélőszékéhez, másrészt pedig olyan királynő uralma alatt élünk, akit minden alattvalója a legvallásosabbnak ismer. Bízom abban, hogy elnyerem a pápa engedélyét Pécs elidegenítéséhez azon indokaimnál fogva, hogy egyedül a földesúri jognak föladása s a város fölszabadítása által lehet Pécsett a püspök és hívei közt dúló örökös pörlekedésnek és ellenségeskedésnek véget vetni, az egyetértést és szeretetet, amely minden földi jóval fölér, Isten segítségével visszaállítani. Kijelentem, hogy amint a római pápa engem arra fölhatalmaz, Pécsnek a földesúri jog alól leendő fölszabadításába szívesen beleegyezem."

18 Bécs nem tartotta szükségesnek, hogy a pápai beleegyezést kikérje, sőt Klimót sem szólította fel ennek intézésére. Mária Terézia egy 1775. szeptemberében írt széljegyzetében maga mondja: „Mindenképpen elhatároztam, hogy Pécset szabad királyi városi ragra emelem. Ezért a kiküldendő biztosoknak feladatul kell adni, hogy a módszerről és a hogyanról tegyenek jelentést." Klimó ennek ellenére 1775. október 26-án VI. Pius pápához fordult, hogy oldozza fel őt esküje alól. A pápai válasz elutasító volt, amely mögött elsődlegesen a római