Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1980. (Pécs, 1981)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSOK PÉCS TÖRTÉNETÉBŐL - Szkladányi Péter: Fejezetek Pécs világi zenéjéről a 19. század első felében. Weidinger Imre és Amtmann Prosper művészete

regénye minden írói fogása ellenére is újra ráirányította a figyelmet. Az emlékmű hatásn ihlette 1928. november 22-én Reményik Sándor erdélyi költőt „Non omnis moriar" című versére. Erre szinte válaszol Kocsis László „örök a fuvolaszó" című alkotása.

110 Mi mégis egy másik költő versének részletét idézzük. Szerzője Dietrich Ignác pécsi ügyvéd, és ő is olvasta fel a pécsi színházban azon a bizonyos 1854 januári emlékhangversenyen. Az ,,

Amtmann Prosper fuvolyája" című verse később nyomtatásban is megjelent Pécsett a Lyceum nyomdában. Egy példányát őrzi a Megyei Könyvtár (C 3844). A hosszú vers minden cirkalmassága és biedermeier édessége ellenére számunkra mégiscsak azt az érzékeny és könnyen lelkesedő kort jeleníti meg, amelyben Amtmann élt, és amely így látta őt. A művész jóságot és hitet teremtő muzsikálásának dicsérete után így fejeződik be a vers és ezzel Amtmann Prosper életútjának felvázolása:

117 (. . .) ,,S alig hangzott el a íuvolahang, Máris megkondult a lélekharang . . . És oly búsan szólt a haldokló ének, Mintha fájt volna a harang szivének; Ha kérdezték a kongatót: kiért? Szemébe köny tolult, s nem tudta miért, Felelt és még búsabban húzta rája: Nem szól tán többé Amtmann fuvolyája! S úgy lett. . . elnémult a fülemüle, Vándorúinak indult, elrepüle . . . De itt hagyó visszhangját, — nem halljátok! Ha szívetek dobog, - ő beszél hozzátok: Sóhajtva mondja, hogy nemcsak, míg élt, Sírjában is dalol az emberért, — S óh mily édes hang ez, — hallgassunk rája, — Hallgassunk! ő szól. . . Amtmann fuvolyája." 2. A zeneszerző A Pécsi Napló 1917. június 29-én ,,

Amtmann Prosper zeneművei a városi múzeumban" címmel egy cikket közölt abból az alkalomból, hogy a fuvolaművész „79 számot kitevő zeneművei, csekély kivétellel kéziratok, a városi múzeumba kerültek, Amtmann leányának, férjezett Daublebsky Sterneck Móric báró táborszernagyné végakaratából."'' A Bécsben lakó táborszernagy kegyeletesen teljesítette azt és meleghangú levél kíséretében küldte meg Visy László dr. főispánnak az értékes hagyományt, aki azt Szőnyi Ottó dr. múzeumi igazgató kezéhez juttatta"."

1

' Szerzeményei tehát visszakerültek abba a városba, ahol nyugszik. Műveinek vizsgálatánál elsősorban abból kell kiindulnunk, hogy az 1830 körüli Bécsben, majd a későbbi utazások során milyen zenével, milyen zenei légkörrel találkozott a fiatal művész. „Olcsó, népszerű zenekultusz kezdődött, a könnyű tömegcikkek divatja, a nagyburzsoá, a nyárspolgár és a virtuóz szoros szellemi összefogásában" - írta e korszakról Szabolcsi Bence.

120 Az előadói technika kifejlődésének idején vagyunk, párhuzamosan a szabad művész típusának kialakulásával, akit már nem köt szerződés főúri udvarhoz, vagy templomhoz. Megél saját művészetéből, mert időközben a feltörekvő polgárság pénze és igénye szerint jó üzlet is a zene. Ma úgy értékeljük, hogy a konzervatív romantika e felszínes és elmélyült tartalom nélküli ága a múlt századi zenetörténet mélypontja. Valóban sekélyesebb korszak a zeneszerzésben, de nem az az előadóművészetben. A szenzációk korszaka