Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1979. (1979)

TANULMÁNYOK A PÉCSI IRODALMI ÉLETRŐL - Horváth Veronika: Fejezetek a Janus Pannonius Irodalmi Társaság történetéből

Az 1941—43-as évek a korábbiakhoz viszonyítva jelentős fejlődést mutatnak. Ennek bizonysága a társaság kiadványsorozatának gazdagodása is. Az újonnan megjelent 11 mű között az alábbi versesköteteket lehet megtalálni: Weöres Sándor: Theomachia c. drámai költeményét, Bárdosi Németh János: Szegény ország és Lovász Pál: Vándorút c. lírai kötetét. Az egyéb munkák között elsőnek Makoy Gusztáv Kor és irodalom c. tanulmánya jelent meg. A társaság érdekes kiadványa volt a Kelet és nyugat határán c. antológia, amely Kodolányi János, Várkonyi Nándor a Dunántúl történelmi hivatásáról, Sőtér István pedig a latin szellemek Pannónia földjét megtermékenyítő hatásáról írt. A társaság jelentős értékű kiadványa volt továbbá: Lovász Pál írása, melyben a krónikás pontosságával számolt be a Janus Pannonius Irodalmi Társaság első évtizedének eseményeiről. Szabó Pál Zoltán A kétezeréves Pécs c. tanulmányában az ősi város elevenedett meg jellegzetes színeivel, hangulatával. Esztergár Lajos Kultúrmunka c. tanulmányából az új pécsi műveltségterjesztő mozgalom nagyszabású terveit ismerhetjük meg. A baranyai történelmi múlt lelkes kutatója dr. Zsolt Zsigmond orvos Az egyke-kérdés Magyarországon című írásában a magyarság pusztulásának erkölcsi, lelki és élettani okait kutatta. A Dunántúl egyeteme és kutatóintézete c. művelődéstörténeti írás szerzője Temesi Mihály, aki rámutatott arra a veszteségre, amely Pécset és Baranyát az Erzsébet Tudományegyetem Bölcsészeti Karának Pécsről való eltávolításával érte. A sorozatnak 1942-ben megjelent utolsó száma Jócsik Lajos Hazatérés — tájékozódás c. tanulmány-gyűjteménye. A Sorsunk és a társaság köteteinek sikere érdekében a Janus Pannonius Irodalmi Társaság lelkesen tevékenykedett az 1942. július 1-től 4-ig tartó Magyar Könyvnapokon is. Nagy forgalmat bonyolítottak le az írók a társaság utcai könyvsátraiban, ahol több száz könyvet adtak el a társaság kiadványai és tagtársaik művei közül. Nemcsak Pécsett, de Budapesten is a legnagyobb érdeklődés Várkonyi Nándor Sziriat oszlopai és Az újabb magyar irodalom c. művei iránt mutatkozott. Az elmúlt két esztendő alatt megrendítő veszteségek is érték a társaságot. A rövid időszakban 10 tagját vesztette el az egyesület. Közöttük gyászolta a társaság az 1941. augusztus 5-én elhunyt Babits Mihályt és Móricz Zsigmondot, aki egy évvel később, 1942. szeptember 5-én halt meg. Ha az utolsó év eseményeit vizsgáljuk, nyilvánvaló, hogy milyen fontos szerepet játszott a társaság életében a Sorsunk c. lap, amely 1942-ben 40 ívnyi terjedelemben nyolcszor jelent meg. A súlyos gazdasági helyzetben tervezte a társaság a lap évi előfizetési árát, amikor azt 8 pengőben szabta meg. 1942-ben változás állott be a Sorsunk c. lap szerkesztésében, ugyanis Makay Gusztáv, Weöres Sándor és Lovász Pál az év végén társszerkesztői megbízatásukról lemondtak. A lap szerkesztését ekkor Várkonyi Nándor vállalta, akit felelősségteljes munkájában 1943-tól a Szombathelyről Pécsre érkező Bárdosi Németh János és a pécsi Csorba Győző költők segítették. 1943-tól a következő szervezeti formák keretében valósította meg a társaság kulturális programját: a közgyűlések a belső ügyeket intézték, a felolvasó ülések a hagyományos irodalmi estek keretében adtak lehetőséget arra, hogy neves írók és költők előadásait hallgathassa a pécsi közönség, míg az új céllal megrendezett munkásmatinék a legszebb humanista szándékkal nyitották meg a Nemzeti Színház kapuit, hogy a tudomány és műveltség alapelemeivel sem rendelkező munkásosztály számára ismereteket, magvas gondolatokat, szárnyaló muzsikát adja-