Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1979. (1979)

TANULMÁNYOK BARANYA-PÉCS ZENETÖRTÉNETÉRŐL - Szkladányi Péter: Lickl György, a Pécsi Székesegyház zeneszerzője és karnagya

nélkül a fiatal zeneszerző fantáziájára. Egy Pécsett írott kis négykezes kompozóció hátoldalán magyaros témát találtunk (Bm. L. zenei gyűjt. XXIX. doboz C. G. Lickl művei.) 1825. november 28-án és 1826. szeptember 20-án a Wiener Zeitung hirdette ,,Les charmes de Pressbourg" illetve Variations brillants suivi d'un Rondeau á l'Hongrios sur la chansonette fav. de l'opéra La dame blanche" zongoraműveinek kiadását.

263 A zeneműkiadók, nemcsak a bécsiek, kedvelték műveit. A milánói Ricordi, a bécsi Diabelli és Spina stb. által megjelentetettek közül igen sok fellelhető az OSzKban, a bécsi Gesellschaft der Musikfreunde gyűjteményében, és bizonyára másutt is. Fétis lexikona Faust c. operájáról is említést tesz.

264 Több recenzió is megjelent kiadott műveiről. Idézzük itt a Leipziger Allgemeine Musik-Zeitung 1842. februári számáét, a drezdai Moser kiadásában megjelent Op. 64-es zongorarapszódiákról : „Mindenki ismeri már korábbi kompozíciói által a szerző dallamvilágát, számunkra igen kedvelt. Amit itt nyújt nekünk, amilyen egyszerű, olyan mélyen átérzett, és a bravurdarabokat kedvelő előadóknál sikert arat. Anélkül, hogy az első rapszódiát elmarasztalnánk, a kritikus a második és harmadikat többre becsüli. Az elsőtől, a Szellemtánctól többet vártunk, mindazonáltal a recenzens különösen ajánlja ezt a művet."

265 Szerzeményein általában C. Georg vagy csak Georg keresztnevet használta. Ez néha félreértésekre ad lehetőséget; például a Diabellinél megjelent harmóniumiskolát ő írta, nem az édesapja

2

"

1

, és fordítva is fennáll a tévedés, amint láttuk a tematikus műjegyzék 66. sz. offertóriumnál. Életében számos kitüntetés érte, tiszteletbeli tagjává választotta a Svéd Királyi Akadémia és a Római Szt. Cecília Egyesület, amint ez több művének borítóján szerepel. 1877. augusztus 3-án halt meg Bécsben, 76 éves korában.

26

' öccse, aki később csak a Carl keresztnevet használta, tovább tartózkodott Pécsett. 1827. március 7-én még biztosan itt volt, mert apja 500 Ft kölcsönt kért a székesegyházi árvaház pénztárából, hogy fiának - akit a kérelemben „Clavicordi magistro"-nak nevez — egy zongorát vehessen. A kölcsönt 6 %-os kamatra meg is kapta, így az 1822. végén kapott 1000 Ft kölcsönnel együtt 1827. április 1-től kezdődően összesen még 765 Ft-ot kell visszafizetnie.

268 1832-ben a „város oltalmában álló, a zeneművészetben kiválóan jártas Carl Lickl, akinek műveiből néhány kiemelkedő már nyilvánosságra került, útlevelet kér Itáliába, hogy nagyobb városokban is bemutatkozzon." A város így jellemzi a fiatal muzsikust a Helytartótanács felé: ,,. . .Minthogy a saját művészetében a legnagyobb tökéletességre törekszik, méltónak tartjuk arra, hogy a szükséges útlevelet megkapja."

269 Bár nincs adatunk arra, hogy megkapta-e útlevelét, valószínűleg utazása során telepedett le Triesztiben. 1836-ban ugyanis innen kérelmez, apja segítségével, útlevelet három évre a Nápolyi Királyságba és Franciaországba,

2

'

0 amelyet azután csak egy évre kap meg.

2

'

1 Arra nincs adatunk, vajon visszatért-e hosszabb időre Pécsre. Legnagyobb zeneszerzői sikereit is Triesztben aratta, így 1848-ban „La disfida di Barletta" c. operájával, 1851-ben pedig ,,IL trionfo del Cristianismo" c. oratóriumával. Gitárművészként is jó nevet szerzett.

2

'

2 A Pestbudai Hangászegyesület 1845. április 20-án, Haydn és Mozart művei mellett egy nyitányát adta elő.

2

'* Pécsett érdekes módon egyetlen műve sem maradt fenn. A bécsi Gesellschaft der Musikfreunde viszont 16 kompozícióját őrzi. Triesztben halt meg 1864. júl. 12-én, 61 éves korában.

2

'

4 Lickl György leánya, Júlia őrizte meg bátyja, Carl—Georg műveit számunkra, szinte az összes kottán olvashatjuk nevét. Édesapja halála napján, 1843. máj. 12-én nevezik ki a székesegyházba „discantista énekösnének szokott fizetéssel".

2

'

5 Az 1844-es