Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1979. (1979)

TANULMÁNYOK BARANYA-PÉCS ZENETÖRTÉNETÉRŐL - Szkladányi Péter: Lickl György, a Pécsi Székesegyház zeneszerzője és karnagya

Mindez adja a bátorságot, hogy fizetésemhez egy kis bor járandóságot kérjek, amelyért mindhalálig hálás leszek." Számunkra teljesen megdöbbentő a tömör elutasítás: ,,a kérelmező a székesegyház részéről kielégítően ellátott, kérelme nem teljesíthető".00 Felesleges volna fantáziálni esetleges ellentétről, adattal sem tudjuk ezt alátámasztani. Annyi mégis feltűnő, hogy öregkori képe (ismeretlen festőtől dátum nélkül) egy megtört arcú embert mutat. Az idős muzsikusok közül a már nyugdíjas Czeiszberger Celesztin dől ki a sorból, ápr. 28-án.0

' Az ekkor 84 éves zenész 1770-től (!) állt a káptalan szolgálatában.

208 A bor mindenesetre fontos téma, mert a muzsikusok azon háborodnak fel, hogy „utóbbi fertályra kivévén borban való járandóságunkat; ó bor helyett — melly rég időtül adatott - új bort elfogadni kelletett, ezt egészségünk kára, és Karunknak hiányos megfelelése nélkül nem használhattuk; eladni, - minden akóra fizetvén 6 ftot, ó bort venni - kéntelenítettünk". Mindenesetre ígéretet kapnak, hogy a jövőben ez nem fordul elő.

209 Az igazi baj nem is ez, hanem ,,lakóbérért kinek kinek közülünk legkevésbé 150 fr, tsizmára 100 fr, — alig elég — a maradandó 100 fr pedig mindennap húsra, ruhára, orvosra, orvosi szerekre, 's más egyebekre elégtelen — számítván — élelmünkre kiadott csekély termékek — mind régebb időtől szokásban volt valósága, 's minéműsége annak módja, 's rendje szerént ennekutána meg-tagadtatnék, magukat el-tartani képesek nem lennénk".

210 De anyagi helyzetük nem javul már. Vilfling másolói „mellékállását" Sturm, Mann és Witt veszi át, számláikkal találkozunk, 1834-35-ben.

211 Az említett két évből nincs más adatunk, 1836-ból viszont egy érdekes eseményt ismerünk. Weinhart János tesz panaszt a tanácson, hogy őt február 25-én este fél 6-kor a piactéren (a mai Széchenyi téren) nemes Perczel Sándor, Kata Ferenc és a többiek ok nélkül megverték.

212 Csak találgathatjuk az okot a verekedésre, pl. Weinhartnak igen jó kapcsolatai voltak az éppen Pécsett tartózkodó német színészekkel, sokszor tanú esküvőiken. 1837-ben ő a Pécsi Polgári Kaszinó aligazgatója. A dómban nincs nagyobb változás. Schmidt és Witt fizetése már rendeződött, sőt Schmidt, aki ekkor már oktat a tanítóképzőben, egy évig 20 Ft-tal több segélyt kap. A szopránt éneklő fiúk között találjuk Likl Jánost, a másik Hummel János, esetleg a később Eszéken hírnevet szerzett komponista. Az altisták Verner Károly és Augusztin /mre,

213 utóbbi feltételezhetően az 1820-ban Pécsre telepedett J. Augusztin csehországi zongorakészítő fia.'

214 Ságh József Zenészeti Lexikona szerint ebben az évben kerül ide Krammer N. János, utóbb Mecseknádasdon tanító, szopránistának, és Lickl tanította.

1 lo Nevét nem találtuk, de a legközelebbi fizetési jegyzék csak 1843-ból ismert, közben tehát dolgozhatott itt. Az évi kiadások összege 119,80 Ft, utolsó adatként 1836-ból.'

210 1837-ből csak a számlákat ismerjük, össz. 119,96 Ft,

217 de ezek, ellentétben a korábbi évekkel, nem vesztek el. Néhány érdekes is akad közöttük; pl. Witt 54 Ft-ért megvette Veszprémben Theindl Izidortól Tuczek egyik miséjét; vagy Lickl számlája, amelyben hiányzó szólamok másolását igazolja Cherubini, Diabelli és Beethoven C-dúr (Kismartoni) miséjéhez. Beethoven neve először jelenik meg anyagunkban. Sajnos a kottaanyagban semmilyen bejegyzés nem utal eljátszásra. Még 1836-ban érkezett Pécsre Bécsből Karlitzky Ágoston színtársulata, akik operákat is játszanak rendszeresen.

218 Bár e tanulmány nem öleli fel a pécsi operajátszás eseményeit, témánkkal kapcsolatban megemlítjük, hogy 1838. márc. 29-én Bellini: Norma c. operáját adták elő. A fennmaradt plakát végén ezt olvashatjuk: