Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1979. (1979)

FORRÁSOK ÉS TANULMÁNYOK BARANYA MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETÉBŐL - Szita László: Adatok a baranyai nemzetiségek kulturális törekvéseihez a 19. század második felében

tucatjaiban, általában a nyilvános életben az a nyelv uralkodott, amelynek a la­kosság birtokában volt. Egy tanfelügyelői jelentés 1879-ben, az iskolák reformját előkészítendő, arról számolt be, hogy nemzetiségi vidékeinken a gyermekek zöme két, sőt három nyelven is megérteti magát. 3 ' Az etnográfiai különbségek külső megjelenési formájukban reneszánszukat élték. A ,,békés elkülönülés", öltözetben, szokásokban, szórakozásban, házasodásban alig változott. Ennek ellenére a nagy számú két és három nemzetiségű falvakban döntően a nemzetiségek közötti együttműködés látható fő jelenségnek. A gazdasá­gi és termelési kultúrában nagyfokú egymásrahatás, amelyet megállapíthattam a 18. századi vizsgálataim alapján változatlanul továbbfejlődik. 38 A vegyes nemzeti­ségű falvakban a kertgazdálkodás, a szőlészet, az állattartás metódusait teljes mértékben átvették egymástól. Az árutermelésben, piaci értékesítésben realizálha­tó gyors megtérülést — ami korábban elsősorban a németeknél volt megfigyelhető — felismerték a délszlávok és magyarok egyaránt. A kisebb tájpiacokon jelentke­zésük egyaránt megvan. Bár kétségtelen, hogy a németeknél a legerőteljesebben tartós az a törekvés, hogy a legkülönbözőbb módszerekkel növeljék készpénzjöve­delmüket. Fuvarozás, bányákban vállalt munka, a falusi kézműipar, amely piacra termel ekkor is a német lakosság körében a legtudatosabb. Nyilván ezzel van ösz­szefüggésben az, hogy a legtöbb földvásárlás és bérletlétesítés a német falusi pa­rasztságnál látható. A legelfogultabb német szerzők is kénytelenek voltak megállapítani Baranya nemzetiségeinek vizsgálatánál, különösen, amikor az anyagi kultúra körében vég­geztek elemzéseket, hogy ,, . . .Baranyában évszázadok óta lakó németek és dél­szlávok a táj népesedésföldrajzi képét igen jelentős mértékben együtt alakítják..." A két világháború alatt született német munkák, amelyeknek a szerzői közül a leg­több bejárta a megye falvait, az elmúlt fél évszázadi helyzetképről megállapította: ,, . . . A nemzetiségek biológiai és szellemi jellemvonásainak minden különbsége mellett mégis azt kell mondani a vegyes népiségű baranyai községekben is általá­ban békés és elviselhető egyetértés uralkodik . . ." Megállapíthattuk többször is, hogy a magyarosítás elsősorban nyelvi magyaro­sítás (nem jelentkeztek más brutális formái) volt, ennek megfelelően a magyar nyelvtudás jelentősen emelkedett a baranyai nemzetiségek között. Mohács és Pécsvárad zömében németlakta falvaiban a századfordulón 86 995 lakos közül 44 396 beszélt magyarul, tehát 51%. Ugyanakkor leszögeztük és a későbbiekben bizonyítjuk, hogy a nemzetiségek nyelvi ereje szinte alig vagy egyáltalán nem ve­szített jelentőségéből. A többnyelvűség lett az uralkodó. Kétségtelen, hogy a nemzetiségek között a magyar nyelv tanulás gyorsasága attól is függött, hogy milyen településben lakott. A városokban és a nagyközségekben va­lamivel gyorsabban következett be, míg legerősebben a közepes nagyságú falvak­ban tartották magukat, ahol a népességszám önmagában segített megőrizni nemze­tiségüket, nyelvüket. A kis falvakban sajátos módon a legtovább és legerőtelje­sebben élt a nemzetiség nyelvében. Az iskolák nívójától, a tanítók szemléletétől is döntően függött az anyanyelv megőrzése. A nemzetiségek közötti feszültségek mélyen nyugodtak és azok semmiféle látvá­nyos formában nem jelentkeztek. Nem is politikai indítékok és okok feszítették, ha­nem igen gyakran a földért folyó csendes fojtogató küzdelem. A vegyes lakosságú falvakban délszlávok és magyarok ereje úgy gyengült, hogy ezt a népességstatisztika adatai nem vagy nem jellemzően mutatják. A németség csendes, de határozott térhódítása a magyar és délszláv lakosság hátrányára történt. Az egyke a magyaroknál jelentős, sokkal intenzívebb, mint akár

Next

/
Oldalképek
Tartalom