Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1979. (1979)

FORRÁSOK ÉS TANULMÁNYOK BARANYA MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETÉBŐL - Szita László: Adatok a baranyai nemzetiségek kulturális törekvéseihez a 19. század második felében

képpen. A tájpiacban jelentős felhozataluk van. A falu gazdagodása 1872 után különösen megfigyelhető, amely összefüggésben volt az uradalom által épített védgáttal, amely egészen Kopácsig húzódott (32 km). Albertfalva, amelynek lakóit 1802-ben Albert herceg Bajorországból telepítette, erős német nemzetiségi településsé fejlődött. 1880 körül 956 német zsellér élt a faluban. A telepítés idején nem kaptak jobbágybirtokot, de 1877-es összeírás szerint legtöbbje már jelentős kisgazdasággal rendelkezett. 1877-ben építették templomukat. Jenőfalvát vagy Eugenfalvát 1720-ban Savoyai Jenő herceg alapította. 1880 körül 316 német lakos élt, leszármazottai az első telepeseknek. Izsép. 1724 lélek lakja 1880-ban. A legjelentősebb horvát (sokac) település. 31 szerb lakos van ugyanekkor a faluban. A horvát nemzetiségi lakosság agrárszocialista megmozdulásának területe volt Darázs és Hercegmárok községekkel együtt. Dályok horvát nemzetiségi (sokac) lakosságú település. 1922 sokac és 24 szerb lélekből állt a falu. Szabar (Hercegszabar) 725 lakosból álló német falu. Kiváló gazdálkodók, a század végén a táj egyik leggazdagabb falva volt, versenyben állt Nagynyáráddal, amely 1127 németajkú lakossal, s az egyházi vezetői által erős német érzelemmel kapcsolódott a korban a mohácsi német mozgalmakhoz. Majs mezővárosi ranggal, jelentős nagy település. Német és szerb nemzetiségi lakossággal és gazdag földekkel rendelkezett. Németek többsége a századfordulótól mind erőteljesebb. 1880-ban 1330 német és 475 szerb lakosa volt. Több forrás egybehangzóan arra utal, hogy a németek és szerbek sehol sem éltek olyan jó egyetértésben, mint itt. Lipova német és szerb nemzetiségű falu. Németek száma 1880-ban 646, szerbek száma 451, igen sok zsellérrel. A Villányba vezető út mentén létesítettek 1812-ben egy települést, amely Lipovicza nevet kapta a nem messze fekvő Lipovicza faluról. A század végén Lipovicza falu zöme német zsellérekből áll. 256 német és 37 szerb lakost számláltak össze, míg az 1880-ban 11 házból álló kis Lipovicza telepen 77 német lélek élt. Szentmárton (Hercegszentmárton) 1772. évi német telepítés volt a Bajor érchegységből. A 18. sz. végén telepített lakosság a 19. sz. elejére eltávozott és elpusztult. A hegyvidéki lakosság nem bírta ki a táj éghajlatát. A 19. század eleji másodlagos település azután lassan megerősödve mintegy 150 főre szaporodott. Az eredeti bajorországi telepítéskor idekerült lakosságból mindössze 12 család maradt. A hatalmas bellyei főhercegi dominiumhoz tartozó helységekben élő lakosság az 1880. évi népszámlálás adatait figyelembe véve, valamint az egyházi adatszolgáltatást mellé állítva, nemzetiségek szerint a következő százalékos megoszlást mutatta; Észak felé haladva líocska nemzetiségi lakosságú falu következik, amely a század első felében teljesen délszláv lakosságot számlált. 1850-től kezdődően figyelemre méltó a németek előretörése és az 1880. évi népszámlálás szinte hajszálra egyforma német és délszláv lakosságot mutat ki (319 délszláv, 302 német s mindössze 16 magyar lélek). A Karasica mentén fekvő többi nemzetiségek által lakott falvakban - többségül Batthyány-Montenuovo herceg birtoka — magas színvonanémetek a falvakban élő lakosság horvátok (sokacok) a falvakban élő lakosság magyarok a lakosság és a szerbek 38%-át, 29%-át, 22%-át, 11%-át tették ki