Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1979. (1979)

FORRÁSOK ÉS TANULMÁNYOK BARANYA MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETÉBŐL - Szita László: Adatok a baranyai nemzetiségek kulturális törekvéseihez a 19. század második felében

Keskend a XVIII. sz. közepén telepített német falu volt, közel félezer lélekkel. Pélmonostor (ekkor 1883-ban, még Monostor) 1375 lelket számlált, és lakóinak 70%-a német, 30%-a szerb volt. A németek e falvakban igen vagyonosak és az élénk kisárutermelésben, Eszékre és Pécsre irányuló mezőgazdasági behozatalban, a nagybirtok mellett számottevő értéket képviselnek a táj két nagy piacán. Baranyavár az egyik legjelentősebb horvát (sokác) település ekkor Baranyában. Mezőváros, vékony horvát polgárréteggel. Herceglak olyan település, amely teljesen eltért a többitől a lakosság struktúráját illetően. A belyei uradalom székhelye volt. Lakossága az uradalom tisztviselőiből, cselédségéből és munkásságából tevődött össze. Az 1880-as évek elején 840 lélekből állt. Minden nemzetiség megtalálható közöttük. A község a 19. sz. ötvenes éveiben épült ki, 1854-ben épült temploma. Sarok kiesett a forgalomból, igen nehéz paraszti sorban tengődött, rossz értékesítési lehetőségekkel. 480 túlnyomórészt szerb lakos élt itt. Udvar német zsellér lakossága e század telepítése (1879-ben). 1880-ban 266 lélek élt a faluban. Villány egyik leggazdagabb német falu ekkor 1809 lakossal. Részint a vasúti összeköttetés, részint kitűnő kisparaszti termelésű borainak piaca szembetűnő gazdagságot adott számára. Sőt kedvező jellemzéssel szólnak a források a munkaalkalmakról is, amelyeket a bellyei uradalom szőlő, erdő és mészkőbányái és égetői biztosítottak. Lőcs (Lőcs, Lucs) 1119 horvát (sokac) lelket számláló nemzetiségi lakosságú falu volt ekkor. Baranyaszentistván, az 1746-ban Elszász-Lotharingiából telepített német nemzetiségi falu. 1880-ban 850 lelket számlált. Nem messze tőle fekvő Benge 334 horvát (sokac) lakosú falu. Az uradalom legjelentősebb helysége Baán (majd később Baranyabán). Mezőváros, amelynek 2251 lakosa volt. 70%-a német, 30%-a szerb nemzetiségű paraszt, kevés értelmiségi és polgár, akik főleg kereskedők, valamint tisztviselők. Kisfalud (később Baranyakisfalud) ugyancsak jelentős nemzetiségi lakosságú település 1401 lélekkel, 60%-a német, 40%-a szerb lakos. A németség a szerb lakosság rovására hódított tért. 1850-es években számarányuk még csaknem egyenlő. Bodolya a bellyei uradalom leírásában

3 horvát (sokac) falu. Fényes helytelenül német falunak írja le. A báni hegyek tövében fekszik, igen jeles sokac falu volt, kitűnő vörösbort termeltek, igen jó tájpiaca volt, s a lakosság megélhetésében jelentős szerepe volt.

4 Herczegmárok horvát (sokac) nemzetiségi lakosságú falu volt a dualizmus idején. Adottságai kedvezőtlenek, a táj piacában nem tudott résztvenni, mert őszi és téli hónapokban szinte megközelíthetetlenül rossz útjai voltak. Teli társadalmi problémákkal, határát állandóan elöntötte a Karasica és a ,,Stara Duna" által keletkezett belvíz. Antikapitalista eszmék, majd egyházellenes és ugyanakkor jelentkező szocialista nézetek egyik központja lett. A kilencvenes években komoly ellenállássá, mozgalommá dagadt a horvátok agrárszocialista mozgalma. A község határában, majd az 1880-as években már a faluban jelentékeny számú magyar lakos található, akik Bácskából az 1870-es években vándoroltak be. E faluval csaknem egybeépült Darázs, amely szintén horvát (sokac) falu volt. Hercegmárok 1178, Darázs 1858 horvát lelket számlált. Az 1880-ban a bevándorolt magyarok száma 200 körül mozgott. E terület pusztáit is ideszámítva a legegységesebb horvát (sokac) tömb volt a 18. sz. harmincas éveitől. Hercegmárok, Darázs, Izsép jobbágylakosságának, majd a volt úrbéres lakosságnak az 1800-tól folyó, különböző hatalmas méretű csatornaépítések állandó munkaalkalmat biztosítottak. Az 1874-ben megépített Kölked—Darázs 16,1 km szakasszal azonban ezek a munkálatok befejeződtek, s a szociális feszültségek mind erőteljesebben jelentkeztek. A mozgalom élére a horvát (sokgc) parasztság állt. Batina (Kiskőszeg) az ötvenes években magyar-