Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1979. (1979)

FORRÁSOK ÉS TANULMÁNYOK BARANYA MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETÉBŐL - Bezerédy Győző: Adatok Pécs első kőszínházának építéséhez, a színház épületéhez

zen tudott helyére menni a zártszékjeggye! bíró. A szegedi és az aradi, majd a bécsi Ringtheater leégése után, az erkélyüiések mögött levő falban ajtót helyeztek el mindkét oldalon, hogy veszély esetén négy ajtón menekülhessen a közönség a földszintről. Azonkívül az ajtókat kifelé nyitókká alakították át. Két keskeny folyosó ölelte át a földszintet. Bemenet a baloldali a színpadra vezetett. Ezen jártak be a színészek és a színpadon dolgozó díszítők, úgy a »szinhazi habitüek« — magyarul: színpadi kotnyeleskedők -, azok is akik csak üvegen keresztül nyalták a mézet... A jobboldali folyosó az udvarra vezetett, honnan nagy (kocsi) bejáró volt a színpadra. Ruhatár nem volt. Az ülő publikum a zártszéken helyezte el kabátját, vagy az ölében, az álló pedig kabátban „élvezte" végig az előadást. A hölgyeknek nem kellett a kalapot letenni, nem is tették le a hótok mögött ülők »nagy örömere«. Pedig sokszor voit divat a nagy kalap. A színház belső díszítése elég jó volt, az egyszerűség és az Ízlés uralta. A beosztása megfelelt a célnak. Az 1386-ban bezárt színház különb volt, mint a mostani miskolci és győri színház. Egy nagy előnye volt a régi színháznak a mostani fölött. A nézőteret, illetve annak padlózatát föl lehetett emelni. Bálok alkalmával - pedig sok bál tartatott e helyen — egyszintbe hozták a színpaddal. Az ülőhelyeket (a bőrüléses padokat) kivitték az udvarra, könnyű volt ezt megtenni, mert nem voltak a padlózathoz erősítve. A nézőtér és a színpad padlóját parkettal borították be, mely nagy darabokban állt rendelkezésre a díszlettárban. Direkt ezen célra csináltatták. Tegnap még játszott a társulat a színházban, reggel elkezdték az emelést, a parketta lerakást és fényesítést és este már magába fogadta a bálozókat. Kik nem akartak táncolni, csak a nézéssel is meg voltak elégedve, azok a páholyokban és az erkélyen foglaltak helyet. A színpadon, a kulisszák előtt, hogy ne legyen légvonat, de csinosság szempontjából is, e célra készült nagy vászonfalat húztak, melyre a páholy és az erkély folytatása volt festve — alakokkal. Persze nem a művészet remeke volt a festés . . . A bál után hozzáfogtak a takarításhoz és délelőtt már a próbák rendesen folyhattak a helyreállított színházban . . . 1840-ben nyílt meg a Mária utcában levő színház, első színháza Pécsnek és 1886-ban zárták be. Schmidt Sándor, a pesti német színház igazgatója tartotta az első előadást. 1856—1857. évben Havi Mihály és Szabó József társigazgatók magyar színtársulata ütött tanyát. De a németekkel nagyon nehezen ment a birkózás . . . 1876-ban volt az utolsó német előadás a színházban ... A régi színház utolsó igazgatója Szántai M. (Mészáros) Kálmán volt 1886-ban . . ."

iU A XIX. század első évtizedeiben Baranyában és Pécsett jelentős építkezések folytak, melyek a reformkor időszakában fokozott lendületet vettek. A török után barokk stílusban újjáépült város új színnel gazdagodott: a klasszicizmussal. Az új épületek sorában; a városháza, könyvtár és magánépületek mellett ott találjuk a színházat is, mely a reformkor kulturális pezsgésében jelentős szerepet betöltő színészet otthonává vált. Kezdetben még a német nyelv terjesztésében tűnt ki, később azonban falai között otthont kapott a magyar színészet és a szabadságharc utáni nehéz időkben egyre többször szólaltak meg falai között magyarul is. Az épület