Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1979. (1979)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSOK A KÖZOKTATÁS ÉS MUNKÁSOKTATÁS TÖRTÉNETÉRŐL - Tegzes Ferenc: Válogatott dokumentumok a pécsi munkásoktatás történetéhez 1916-1921

A magántulajdon kezdetén az anyajog éles ellentétbe került az emberi önzéssel és a mesterkélt jogi helyzetekkel. Sajnos az utóbbi győzött, ami az anyajog bukását és a nők rabszolgaságát jelentette. így a nő rabszolgasága szorosan összefügg a magántulajdon keletkezésével és nő elnyomatás csakis ott lehetett, ahol magántulajdon keletkezett. — Egyes indián törzseknél, ahol nincs magántulajdon, nincs rabszolgaság, — még mindig meg van az anyajog. Az anyajog a következő jogi helyzetet teremtette. A férfi szerzett vagyonát már a magántulajdon kezdetén, mindenkor a férfi nőtestvérének gyermekei örökölték. — Igy előállt az a helyzet, hogy a férfi gyermekei esetleg teljes vagyontalanok maradtak, mert gyermekeinek anyja vagy nem örökölt, vagy egyáltalában nem is volt férfitestvére. A vagyonból született az önzés. A férfi hiúsága, amely abban a felfogásban nyilvánul, hogy én a gyermekemben újra születtem és tovább élek, magával hozta, hogy a nőnek mindinkább megszorították a szabadságát és éppen a vagyon volt az oka, hogy a nő nem választhatott szabadon többé, hanem lassan be lett sorozva a férfi magántulajdonába. Tehát a nő rabszolgasága és alárendeltsége a magántulajdonnal együtt született és tart mindaddig amíg magántulajdon lesz. Ez az aljas megszorítása a nőnek, amikor a szabad választástól megfosztják, amikor magántulajdonná alacsonyítják, ez minden tekintetben kidomborodott az őskorban. A bibliában nem találunk mást, mint aljas rabszolgakereskedést. És még nem olyan régen a bibliák a nőt csak, mint asszonyállatot említenek meg. Nem beszélve a pogány világról és azok erkölcseiről, amikor a nőt csak — mint nálunk manapság a pipereszappant — mint valami csemegét árulták, kalickába zárták, a férfiak úgy gyönyörködtek, mámoros hülye pofájukkal mint manapság a daxli kutyákra szokás. Hogy a keresztény erkölcsök változtattak ezen a helyzeten valamit? éppen semmit! Maga Krisztus nem igen foglalkozik a nőkkel elméletben. Fakír tanítványai pedig minden bűnök kútforrásának tartják a nőt. Annyira mentek, hogy végre arra jöttek rá, hogy a nőnek nincs lelke. Mint ez még ma is így van a mohamedánoknál. Talán lehet annak három-négyszáz éve, nagy vitatkozások után egy szavazattal lelket szavaztak meg a nőnek. Amint a nő a férfi gyámkodása a'lá került, megszűnt még gazdaságilag is független lenni. A szerzett vagyon nem volt az övé, sőt ő maga is a szerzett vagyon közé tartozott. Egyes népeknél a nő a törvény szerint a férfinek teljesen ki volt szolgáltatva, — ha kedve támadt, egyszerűen meggyilkolhatta. Ezért a férfit senki felelősségre nem vonhatta. Mi a helyzete a mai nőnek? Semmi sem változott! A magántulajdon megvan, a nő továbbra is rabszolga. Rabszolgája a társadalomnak, rabszolgája a gyermekének, rabszolgája az urának, vagy a férjének. A mai társadalom minden törvényét a férfiak csinálták, ők tehát óvakodtak a nőnek jogot adni. Mert nagyon jól tudták, hogy ez uralmuk és a magántulajdon bukását jelenti. A társadalom féltékenyen őrködik a nő erkölcseire, Neki semmit sem szabad és legyen bármimódon is válás, vagy nézeteltérés, mindenkor a nő lesz a hibás, sohasem a magántulajdon, ami mindennek az oka, s amíg magántulajdon lesz, addig a női egyenlőségről besízélni, csak elméletben lehet. A nő rabszolgája gyermekének. A társadalom oly kegyetlenül van berendezve, hogy a gyermeknevelés minden gondját, baját a nőre hárítja. És jaj annak a vakmerő nőnek, aki nem a rabszolgaság keretein belül szül. A nő, elnyomása folytán, finomabban érez, az ösztön nemesebb nála és tudja hivatását, gyermekét jobban tudja szeretni, mint az apa, mert érzi, hogy benne éled újra és csak övé a jövő, amiért mindnyájan küzdünk. Sajnos nagyon sokan öntudatlanul. A nő rabszolgája urának. Itt különbségeket kell tennünk proletár nő és a burzsoá nők között. Helyzetüket az uraik osztályhelyzete adja meg. A rabszolgaság lényegén azonban vajmi keveset változtat. A burzsoá osztály nője nem más a házban, mint értékes bútordarab, vagy mint ruhafogas szerepel. Senki sem veszi komolyan. Mindenki hízeleg nekik. De, amikor meghódították az ostoba 'libát — ahogy mondani szokás — akkor hátat fordítanak neki. Hízelegnek ennek az ostoba nőnek, elmondják mindenféle veszedelmes jószágnak, rossznak, hiúnak, ravasznak és utoljára jót nevetnek rajta. Ez is rideg profit vadászat. A burzsuj, mikor elveszi a milliókat és ráadásul egy szép nőt, nemcsak a milliókat, hanem a nőt is nagyon ügyesen beállítja a kamatozó gépmasinába. A proletár asszony urának cselédje, napi bosszúságainak villámhárítója. Talán ez a legszerencsétlenebb teremtvény, akit a társadalom ismer. Itt nincs szó, itt nincs beszéd, — aki ezeket a rettenetes, összeaszott asszonyokat leírni tudná. Életük a bűzös lyukakban kezdődik, nyomor az állandó kínlódásuk. Dacára a legnagyobb munkateljesítményükre, kigúnyolják őket, munkájokat lenézik. Pedig csak egyszer álfának meg ezek a csontos, kiaszott kezek, vájjon mi történne akkor? vájjon nem szisszenne-e fel a gúnyolódó férfi társaság, vájjon