Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1979. (1979)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSOK A KÖZOKTATÁS ÉS MUNKÁSOKTATÁS TÖRTÉNETÉRŐL - Füzes Miklós: A nemzetiségi oktatás szervezési problémái a baranyai népiskolákban az 1923/24 - 1943/44 tanévekben

A legtöbb helyen általában a magyar tannyelvű tanítás mellett döntöttek és ettől függetlenül kérik a kisebbségi oktatást, többnyire az írás és olvasás tanítás formájában. A miniszter kijelentései a visszájára fordultak. A szülői értekezletek döntésével tud a főispán érvelni utasításaival szemben. Érdekes a kormányzati szerveknek árnyalati véleményeltérése a végrehajtásban. A vallás- és közoktatásügyi miniszter a helyi, rosszul értelmezett hazafiságból, hem ritkán szűk látókörű, csak egyéni érdeket szolgáló tanerők illetéktelen befolyásolásának tulajdonította a tisztán magyar nyelvű oktatásra vonatkozó határozatokat. Kötelességének tartotta, ,,. . . hogy a helyi érdekeltségnek ezt az állásfoglalását kellő értékre szállítsa le és mindent megtegyünk annak biztosítására, hogy az anyanyelvi oktatás a lakosság anyanyelvi megoszlásának megfelelően, minden ellenkező befolyással szemben érvényesüljön".'A miniszterelnökségi államtitkár árnyaltabban fogalmazott. Kényelemszeretetben és a nemzeti szempontok meg nem értésében látta az ellenkezés okát. Az „állami szempontok" megfogalmazás a leveléből érezhetően a kormány kényszerhelyzetét takarta. Ennek megfelelően az áttérésre vonatkozó határozat vagy kívánság ,,. . . nem minden esetben jelenti azt, hogy annak alapján az illető község valamennyi állami vagy községi iskolájában (ha több ilyen működik) okvetlenül bevezettetik a vegyesnyelvű oktatást". A helyi szükségletnek megfelelően fogja a miniszter az elosztást meghatározni. A községi képviselőtestületek határozathozatalának megtagadása esetére a szülők spontán döntését látta ő is szükségesnek.

43 A nagykozári állami iskola elleni fellépést az váltotta ki, hogy először az állami és községi iskolákban akarták az áttérést lezárni azért, hogy a felekezeti iskolafenntartók kezéből az ellenérvet kivegyék. Csakhamar sor került azonban az egyházi iskolák autonómiájának az áttörésére is. Az autonómia tényleges megszűnését az egyházi főhatóságok bevonásával érték el. ,,. . . A Hercegprímás úr teljes jóindulatát nyilvánította a kormánynak ezzel az óhajával szemben és csak azt kívánta, hogy az állami és községi iskolák viszonylatában a rendelet végrehajtása maradéktalanul megtörténjék." Az egyházi főhatóságokkal történt megállapodás alapján dr. Teleki Pál vallás- és közoktatásügyi miniszter értesítette a pécsi püspököt községenkénti részletezéssel azokról a módosításokról, melyeket ő is elfogadott. Hangsúlyozta, hogy az egyes iskoláknál a tisztán magyarul, illetőleg az egységes rendszer szerint oktató tanítók arányának megállapításánál általában a lakosság, illetve a tanulók anyanyelvi megoszlását fogadta el irányadónak. Jelzi, hogy szükség esetén kisegítő tanerőket alkalmaz mindaddig, amíg az új állások szervezésére államsegély megállapítására lehetőség nyílik. Építési államsegélyt is kilátásba helyez.

4

'

1 (3. számú melléklet.) Az átszervezést a befektetett nagy energia ellenére sem tudta a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium az 1938/39. tanév kezdetére befejezni. A mohácsi járásban Dunaszekcsőn egy tanító sem tanított még az egységes rendszerben. A főszolgabíró szerint az esperes úgy nyilatkozott, hogy a rendelet végrehajtása a községre káros, indokolatlan, a német anyanyelvű lakosság ellenzi. A magyar nyelvű tanítás mellett álltak ki Bárban is. Az 1939. január 15-én tartott szülői értekezleten a szülők felszólaltak az új rendelet ellen. ,,. . . miért kellett megváltoztatni az eddig is nagyon jól bevált rendszerű tanítást, . . . azt akarják, hogy gyermekeik magyarul tudjanak — nekik semmi közük a Basch-féle németesítéshez . . ." Megkérték a tanítót, vegye fel gyermekeiket a magyar tagozatra. A tanító kérésüket teljesítette, így 8 helyett 43 magyar tanítványa volt. A lakosság nagyrésze építőiparos, gyári munkás, hajós, akik vidékre is mentek munkára, ott pedig a magyar nyelvtudásra szükségük volt. Udvar községben nem voltak hajlandók az egységes rendszer sze26. B. Helytörténetírás 1979 401