Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1979. (1979)

TANULMÁNYOK A PÉCSI IRODALMI ÉLETRŐL - Horváth Veronika: Fejezetek a Janus Pannonius Irodalmi Társaság történetéből

Márton városi főlevéltáros Nemzet és irodalom c. előadását, amelyben időszerű irodalmi kérdéseket fejtegetve azt vallotta, hogy az irodalom — mint e nemzet történelmének visszhangja és egyetemes lelkiismerete — a legfőbb eszköz a megújhodásban. A népies irodaiom problémáját összekapcsolva a munkásságot érintő irodalmi kérdésekkel — az előadó hangsúlyozta, hogy az irodalom legfontosabb szerepe a ,,holnap Európájának" megteremtésében rejlik. Az előadás sikerét a zenei műsor is növelte. Ez alkalommal lépett ugyanis a nyilvánosság elé a Pécsi Munkásképző Egylet Dalkara Maurer Jenő karnagy vezényletével. A társaság vezetőségének nagy érdeme, hogy azon munkálkodott, hogyan lehetne a matinék műsorának színvonalát emelni, és egyre változatosabbá lenni. A nemzeti művelődés szükségességének felismerése és a munkásság általános kulturális érdeklődésének felkeltése vezette a társaságot, amikor a Munkásmatinék új programját kidolgozta. 1944 januárjától ezért szerepeltek a Munkásmatinékon az irodalmi programokon kívül zenei és építészeti témájú előadások is. Már az új műsorpolitika jegyében került sor 1944. január 30-án Gosztonyi Gyula építészmérnök Szociális építészet c. előadására is. Ez az előadás megelőzte korát. Mintha máris a szocialista társadalomban építkező, közérdekeket szem előtt tartó építőművész szólalt volna meg a nagy tudósban, aki mintegy előre álmodott a szocialista építészet kérdéseivel kapcsolatosan. A Dunántúl 1944. január 30-i száma így örökítette meg a nagyjelentőségű Munkásmatiné főbb gondolatait: ,,A tudós előadó, aki már évsk óta nemcsak elméleti, hanem gyakorlati módon is egyik legavatottabb ismerője ennek a kérdésnek, ebben az előadásban elsősorban a társadalom tagozódásából magyarázza meg a szociális építészeti feladatokat. Beszél a számszerűleg legnagyobb társadalmi csoportnak, a változó keresetlel bíró vagyontalan munkásságnak lakásproblémáiról és arról, hogy a helyesen értelmezett szociális építő tevékenység sohasem a tőke, a vagyon érdekeit, hanem elsősorban az emberi lét kereteit biztosító szellemi és anyagi javak megfelelő előállítását segíti elő, másodsorban pedig ennek érdekében a dolgozó emoer megfelelő élet- és munkalehetőségét biztosítja. A vetített képek során beszámol azokról a problémákról, amelyek a legutóbbi évszázad hatalmas ipari és technikai fellendülése során a szociális építéssel kapcsolatban rendkívül kiéleződtek, egyidejűleg azonban a megoldás műszaki lehetőségeit segítették elő. Rámutatott arra, hogy mindezek a problémák maradéktalanul még ma sem oldódtak meg, de a korszerű városrendezések, műhelyek, raktárak célszerű és higiénikus telepüései kijelölik a fejlődés útját, s hogy a nagy világégés után a fejlődést gátló alkotások romjain a szociális építészetnek új évezredekre szóló alapját készítik elő." A Munkásmatinék programjáról a társaság röpcédulák útján tájékoztatta a lakosságot, amelyeket igen nagy példányszámban juttatott el a pécsi gyárakba, üzemekbe. A január 30-i Munkásmatiné hangulatának rekonstruálására a ropcédulán szereplő zenei programot idézem az alábbiakban. A nagymúltú, 100 esztendős „királydíjas" Pécsi Dalárda a XVI. századi madrigálokból Cherubini: Csengei/tyükánonját, Lassus: A hajnal, Clemens: Még hűs a lég, Friderici: Baráti kör és Gasioldi: Csónakos ének c. kórusrnűvét adta elő. A Munkásmatinék ötödik előadása a magyar népköltészet kérdéseivel foglalkozott. A pécsi zenei élei. egyik kiváló képviselője, Agócsy László tanár lelkesen vállalkozott a társaság zenei programjának megvalósítására. 1944. február 20-án a Nemzeti Színházban megrendezett Munkásmatinén ő volt az első előadó Pécsett, aki nemcsak a magyar népdal múltjával és fejlődésével ismertette meg a hallgatóságát, hanem megtanította az éneklés és a kottaolvasás titkaira is. Ö adott először négyoldalas, hangjegyes dallamgyűjteményt a pécsi munkások kezébe, hogy együtt énekelhesse velük az ősi pentaton dallamokat, s jobbára baranyai eredetű