Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1979. (1979)

TANULMÁNYOK BARANYA-PÉCS ZENETÖRTÉNETÉRŐL - Vargha Dezső: Adatok a Pécsi Dalárda történetéhez

Érdemes megfigyelni, hogy a dalárda belső élete mennyire változó, akár egy éven belül is. Példa erre az 1898. évről szóló két titkári jelentés, amelyek 1898. áp­rilis 15-én, illetve 1899. március 24-én készültek. Részlet az 7899. március 24-i jelentésből: ,, . . . Áttérve a dalárda belügyeire van szerencsém tiszteletteljesen jelenteni, hogy a mű­ködő tagok száma 51 és pedig I. Tenor 10, II. Tenor 11, I, Bass 16. II. 14. Tartottunk összesen 72 próbát, mely próbák látogatottsága kielégítő volt. Tiszteletbeli tagok száma 26. Pártoló tagok száma folyton csökkent úgy, hogy midőn ez évet lezártuk, csupán 138 volt a számuk. Oly csekély e szám, hogy — tekintve, miszerint a dalárdának más jövedelmi forrása nem volt, a dalárda az anyagi tönk szélén áll. S ha ezen a legrövidebb időn belül nem segítünk, a dalárda, melyet tavaly az erkölcsi bukás fenyegetett, mely bukástól azonban megmentette a dalárdát tagjainak buzgósága és az egyesület iránti szeretete, a dalárda most az anyagiak hiányában bomlik meg ..." Ezzel szemben ifj. Eötvös Gusztáv titkár az 7898. évi április 75-i jelentésében így ír: ,, . . . Belső élete a dalárdának dicséretet nem érdemel. Az összesen megtartott 63 próbát a tagok igen gyéren látogatták. A működő tagok száma 44, és pedig I. tenor 8, II. tenor 12, I. bass 10, II. bass 14 . . . Az egylet ügyeit a választmány minden különös megemlíteni való nélkül 9 ülésben intéz­te el ... " így nem is csoda, hogy legkiválóbb tagjait is elvesztette. Ilyen torzsalkodásnak eredményeképp vált ki a dalárdából például Wachauer Károly, vagy Hotter Károly (igaz, ő később, rábeszélésre visszalépett, sőt 1880-ban megválasztották tiszteletbeli tagnak is). A belső egyenetlenségeknek azonban külső okai is voltak, azonban ennek meg­értéséhez számba kell venni a dalárda eredményeit az országos dalosversenyeken: 1868. Debrecen: I. díj, ezüst serleg, 1872. Nagyvárad: II. díj, album, 1874. Kolozsvár: I. díj, ezüst kupa, 1882. Debrecen: I. díj, ezüst kupa, 1884. Miskolc: Minta-Dalárdai I. díj, 1892. Budapest: I. díj." Ebből a kivonatos felsorolásból is látható, nem akármilyen eredményeket értek el a pécsi dalosok. A Pécsi Dalárda az 1880-as évek elejére az ország első dalárdája lett! Nem csoda, hogy megindultak ellene a központi mesterkedések. Az ország egyes dalárdái, de különösen a Budai Dalárda nem nézte jó szemmel a pécsiek si­kereinek gyarapodását. Az Országos Magyar Dalosszövetség elnöke, a nagy tekin­télynek örvendő Ábrányi Kornél sem tudta ezen hangulatkeltés alól kivonni magát. A kulisszák mögötti játék már az 1884. évi Miskolci Országos Dalárünnep alatt megindult. Az l.díj fölött álló ún. ,,Minta-Dalárda"-i címet hoztak létre, egyrészt azért, hogy a többi dalosegyesület is részesüljön díjakban, másrészt azért, hogy a homályos fogalmazású cím rangját elvegyék, mivel ennek a címnek még nem volt hagyománya, nem úgy mint az első díjnak. Ebben az időben a pécsiek legnagyobb riválisának a debreceni dalegylet számított. Ekkor még kivédték a tőrvetést, meg­nyerték ezt a címet is. 10 Az 1892-es fővárosi dalosversenyen az Egri Dalkör személyé­ben, amelyet Lányi Ernő készített fel, méltó vetélytársuk akadt. Nem is lehet csodál­kozni azon, ha a két jelesprodukció hallatán az egriek is sok dicsérő kritikát kap­tak, és ők is I. díjat nyertek. Ekkor már új rivális tűnt fel, a Budai Dalárda, igaz, ver­senyen kívül, de bemutatta műsorát, s ami fájdalmasan érintette a pécsieket, 1892. augusztus 17-én az operaház zenekarával ők adták elő Erkel Ferenc: „Királyhim­nusz" és a Petőfi-versre írt „Elvennélek én, ha adnának" illetve gróf Zichy Géza: „Vízaknai Hősök" című kórusművét, 11

Next

/
Oldalképek
Tartalom