Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1979. (1979)
TANULMÁNYOK BARANYA-PÉCS ZENETÖRTÉNETÉRŐL - Vargha Dezső: Adatok a Pécsi Dalárda történetéhez
így választották meg Bánffay Simont, Schmidt Pétert, Ruszke Dávidot, Engeszer Mátyást, Rieger Györgyöt, Hoff er Károlyt, Wachauer Károlyt és Cziglányi Bélát. Már az első alapszabály is kimondja, mik a jogai és kötelességei a daiárda rendes-, működő- és pártoló tagjainak, a későbbiek is ezt a szellemet tükrözik, illetve tovább az akkori kor igényeinek megfelelően. A rendes- és a működő tagok kötelesek voltak rendesen eljárni a próbákra, ott fegyelmezetten viselkedni, az egylet rendezvényein, hazai vagy külföldi útjain résztvenni, ennek fejében a dalárda rendezvényein maguk és családtagjaik kedvezményes jegyet kaptak, részt vehettek a szervezet belső életének alakulásában is. Közgyűlésekre és választmányi ülésekre eljárhattak, panaszaikkal, kérelmeikkel, javaslataikkal szabadon fordulhattak a vezetőséghez, amely minden esetben meg kellett, hogy vizsgálja az ügyet és érdemi választ adni volt köteles. Még a műsorra is tehettek ajánlást, a kottatárból, átvételi elismervény ellenében bármikor kikölcsönözhettek kottaanyagot. A működő és a rendes tagok között az volt a különbség, hogy a működő tagok anyagi helyzetük nehézsége miatt tagdíjat nem fizettek, de éppen ezért a köz- és választmányi üléseken csak véleményezési joguk volt, szavazati joguk nem. A pártoló tagok kívülről, erkölcsi és anyagi támogatással segítettek. A már említett jó propaganda eredménye volt az is, hogy minden nagyobb szereplés alkalmából mindig volt egy vagy több mecénás, aki adományával segítette a program zavartalan lebonyolítását. A dalárda alapszabálya szigorú kitételeket tartalmaz a próbák látogatására, a fegyelmezett viselkedésre. A távolmaradásra csak nyomós indok esetén kerülhet sor, természetesen igazolás is szükséges. Az 1847-es alapszabály egyenesen csak a fekvő betegnek engedi meg a hiányzást. Többszöri távolmaradás, ismételt felszólítás után a vezetőség javaslatot tehet a kizárásra, amit a taggyűlésnek kell jóváhagynia. Az előforduló jogi ügyekben az egyletet a megbízott jogász képviseli, ő lép fel a bíróságon keresettel a volt tag ellen. Az éves tagsági díj 2 forint volt. Az alapszabály részletesen szabályozza a tisztségviselők jogait és kötelességeit is. Az elnök és az alelnök felel a dalárda munkájának szervezéséért, a titkár a napi ügyek intézéséért, míg a karmesterek az énekkar művészi munkájáért. Bizalmi feladata volt a pénztárosnak és a levéltárosnak. A pénztárnok intézte az anyagi ügyeket, nyilvántartásának mindig naprakésznek kellett lennie, esetenként is, de a választmányi- és a közgyűlésen is köteles volt elszámolni, a nehézségeket jelezni. A levéltárnok felelt az egylet irattárának állapotáért, azonkívül rendben tartotta a kottatára is, és a kölcsönzéseket intézte. A dalárda a zászlókészítés után zászlótartót is választott, az ő megbízatása azonban csak alkalmakra szólt. A dalárda a később oly sok dicsőséget szerzett zászlaját Oberbauer és Zahn pest-budai mestereknél rendelte meg, „ . . . mert ezeknek kölcségvetése Nik és Sipos urakéhoz egybehasonlítva, mely 350 forintra rúg, 20 forinttal jutányosabb". 3 A vezetőség nagy gondot fordított a megfelelő műsorválaszték kialakítására. A kor legnagyobb zeneszerzőinek művei mellett műsorra tűzték a híres külföldi mesterek alkotásait is. Erkel Ferenc a részükre írta Elvennélek c. kórusművét, de Liszt Ferenc Patakcsa c. művét is énekelték. Ezenkívül a kor jeles dalszerzőitől is énekeltek, sőt többször hirdettek pályázatot is kórusművekre. 1866-ban például „Rusíce Dávid, elhunyt tagjának emlékére a dalárda díjat tűzött ki férfikari műre. Az első díjat, 30 forintot, Rieger György nyerte el: »Ki a gonddal« című férfikarával."/ 1
