Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1979. (1979)
TANULMÁNYOK BARANYA-PÉCS ZENETÖRTÉNETÉRŐL - Fonay Zsuzsa: Az Angster orgonagyár ötven éve
hangolási munkákat, amelyek nem változtatták meg az intonáló által megadott jelleget. A munkarendre vonatkozóan az alábbiak találhatók: 1 vasár- és ünnepnapon, május 1-én teljes munkaszünet; 2 sürgős munkáknál a munkás köteles dolgozni, a rendes díjazáson felül 5 fillér különdíjért; 3 a munkaidő napi 10 óra; május 1-től szeptember 30-ig : reggel 1 /2 7-től 12 óráig, du. 1/2 2-től este 6 óráig; októbertől április 30-ig: reggel 7—12 óráig, du. 13—16 óráig; karácsony, újév, húsvét és pünkösd előtti napokon, továbbá farsang keddjén a munkaidő du. 4 óráig tartott. 30 Az utódok, a második generáció Az üzem indulását követő huszadik év körül már olyan nagy területre terjedt ki Angster József munkássága, hogy legjobb képességű munkásait kellett bevonnia — előzetes kiképzés alapján — a művek készítésébe. Két fiát természetesnek tűnőén orgonaépítőnek nevelte. A manuális munkák elsajátítása mellett tervrajzokat is készítettek. Kezdetben orgonaszekrények tervrajzát, melyek közül a 15. sz. kép Angster Emil rajzát mutatja 1887-bői, azaz 13 éves korából. 1896-ban Emil fiát felvette az üzletbe társnak, és kérte a cégbejegyzést ,, Angster József és Fia" néven. Ugyanis Angster Emil ekkor már nagykorú volt, és felszabadult orgonaépítő. Ilyen minőségben — mint társ - ment ki Gurauba a Walcker, 1897-ben a luzerni Göll céghez, majd 1898-ban Angliában dolgozott. Angliai munkaadójának nevéről, címéről feljegyzés nem található, naplójában Angster József csupán annyit említ meg, hogy pénzt küldött fiának, mert itt — Angliában - vásárolt szerszámokat. E tanulmányútról 1899-ben érkezett haza. Angster Oszkár 1897-ben szabadult fel, majd 1901-ben utazott Schweidnitzbe, ezt követően szintén a luzerni Göll céghez, ahol 1903-ig dolgozott, amikoris a budapesti Bazilika orgonájának építése miatt tért haza. A két fiú tulajdonképpen a mesterképzés olyan fokozatán ment át, mint annak idején édesapjuk. Azaz, felszabadulásuk után ugyanúgy vándorútra keltek, természetesen más viszonyok között, mint annak idején az alapító. Előnyük volt részben a már megváltozott viszonyok miatt — megszűnt a céhrendszer, megszűntek a kötelező vándorévek, ezzel a személyi kiszolgáltatottság is, — ugyanakkor egy jóhírű gyár képviselői voltak. Ebben az időben már megjelent Angster Józsefnek az „Industrielles Weltblatt"-ban cikke, azonkívül művei kiállításokon aranyérmeket, állami nagydíjakat nyertek. Az apának személyes ismerősei is voltak a nagy orgonaépítők a kiállítások és kongresszusok révén, vagy pl. a Göll céget Angster József Párizsból való hazatérése közben kereste föl. Mindezek kötelezték fiait arra, hogy az ott eltöltött idejük alatt minőségi munkát végezzenek. 1899-től, — Emil fiának hazatérésétől kezdődően — Angster József többnyire már csak otthon dolgozott, a megrendelt művek tervrajzát készítette, belső munkákra felügyelt, csupán komplikált művek átépítéséhez utazott ki. A gyár vezetésében
