Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1978. (Pécs, 1979)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNY A NEMZETISÉGEK LEGÚJABBKORI TÖRTÉNETÉHEZ BARANYÁBAN - Kopasz Gábor: Vármegyei telepítések a két világháború között

lépesek száma nem igen volt arányban a ráfordított hatalmas összegekkel. A megvásárolt puszták nem jelentettek olyan nagy területet sem, hogy ezáltal lényegesen csökkentették volna a nagybirtokok kiterjedését. A nagybirtokokat csak radikális földreformmal lehetett volna felszámolni. Ami a Baranya megyei csoportos telepek két világháború közötti létrehozását illeti, az idetelepített családok nem jelentettek olyan magas lélekszámot, hogy ezzel döntően megváltoztatták volna a baranyai népesség csökkenő tendenciáját. De ezek a csoportos telepek túlnyomó többségükben nem is ott épültek fel, ahol legnagyobb volt a megyében az egykezes pusztító veszélye. A pusztai csoportos telepeknél a szövetkezet azzal nem számolt, hogy továbbfejlődésük lehetséges-e, községekké fejlődhetnek-e valaha, növekedésük folyamán összeépülhetnek-e a legközelebb fekvő anyaközséggel, vagy mindig pusztai telepek maradnak. Olcsóbb, és a lakosságszámra nézve is viszonylag eredményesebb volt az a telepítés, amely az eladó falusi házak és földingatlanok felvásárlásán és továbbjuttatásán alapult; amilyen telepítést Somogy megye folytatott szintén ONCSA-pénzből, közjóléti szövetkezet létrehozása néikül, közigazgatási úton, kisebb látványossággal. Ha Baranya megye is ezt az utat követte volna, a rendelkezésre álló nagyobb összegekkel több sokgyermekes családot hozhatott volna a megyébe, s az 1945-ös politikai felszabadulás és a gyökeres társadalmi változás, valamint a földosztás idejére növelhette volna a megyében a forradalmibb gondolkodású lakosság számát. Egyébként is az ellenforradalmi rendszer telepítéspolitikája sem Baranya megyében, sem országosan véve tulajdonképpen semmi lényeges eredménnyel nem járt. Az egykeproblémát és a földkérdést az egykés megyékben a második világháború után a telepítéssel egybekötött földbirtokreform végrehajtása oldotta meg. JEGYZETEK 1 Buday Dénes: Az egyke Baranya vármegyében. Bp. 1909. Buday Dénes Baranya megyei árvaszéki ülnök, majd kecskeméti jogakadémiai tanár. A Magyar Tanácsköztársaság leverése után az ellenforradalmárok Kecskeméten kivégezték. 2 Bm. L. (1952/1931) 5644/1945. alisp. sz. — A Baranya megyei telepítési albizottság tagjai lettek: dr. Kerese György és Muszti István. A két tag közül Muszti Istvánt minden évben újraválasztották 1944-ig. Még a második világháború befejezése után is a koalíciós demokratikus pártoknak megfelelően újjászervezték a telepítési albizottságot, s ekkor Selényi Pált és Koszér Nándort választották meg tagjaivá. 3 Pécsi Napló, 1935. aug 30. (XLIV. évf. 107. sz.) 1—2. old. — Fischer Béla alispán az ormánsági egykézést a nép százados magárahagyatottságából támadt erkölcsi eltévelyedésnek nevezte. A nép gazdasági megsegítésével, közegészségvédelemmel, gyermekgondozással, iskolán kívüli népműveléssel, földműves dalárdák szervezésével kívánta megindítani a harcot az egykerendszer ellen. A kormányzó arról beszélt, hogy a kormány lehetővé teszi kisbirtok-hitbizományok létesítését, így a kisbirtokosoknak nem kell félniük bővebb gyermekáldás esetén földjük felaprózódásától. Az állam, a testületek, a vállalatok és a magánosok egyforma alkalmasság esetén mindig a nagyobb családost fogják munkára alkalmazni. Megígérte, hogy a kapitalista állam megkönnyíti a házasságkötéseket, segíti a gyermekágyas anyákat, nagyobb gondot fordít a gyermekegészségügyre és felkarolja a tehetséges gyermekeket. 4 Bm. L. (8869/1936.) 3640/1938. alisp. sz. 5 Uo. (55-9250/1936. kgy.) 3640/1938. alisp. sz. 6 Uo. 1409/1945. alisp. sz. — Baranya megyében 19 „Stefánia" anya- és csecsemővédő, továbbá 8 általános egészségvédő „Zöldkereszt" intézet működött már 1934-től kezdve. Az Ormánságban a vármegye háziipari szövőmunkát végeztetett, s az így készített ormánsági házi szőtteseket a mohácsi megyei közkórház céljaira fordították. 7 Uo. (101-9608/1937. kgy.) 1409/1945. alisp. sz. — A közjóléti alapról szóló szabályrendeletet a vármegyék a Belügyminisztérium által megadott minta szerint készítették el. A szabályrendelet a közjóléti alap céljául az általános népvédelmet, vagyis a közjó előmozdítását szabta meg a vármegye egész területén. Az alap bevételi forrásai voltak az állami, a vármegyei és a községi hozzá-